Századok – 1996

Történeti irodalom - Deák Ferenc ügyészi iratai 1824–1831 (Ism.: Sándor Pál) I/190

190 TÖRTÉNETI IRODALOM DEÁK FERENC ÜGYÉSZI IRATAI 1824-1831 Sajtó alá rendezte: Molnár András Zalaegerszeg, 1995. Molnár András hasznos munkát végzett és adott ki Deák Ferenc ügyészi iratainak seytó alá rendezésével. Munkája nemcsak tovább gyarapítja eddigi ismereteinket Deák korai tevékenységéről, de gyűjteménye egyúttal megvilágítja az adott korszak helybeli bűneseteinek sokféleségét és ezzel kapcsolatban áttekintést nyújt Deák tiszteletbeli al-, illetőleg ügyészi teendőinek sokaságáról is. Éppen erről tudtuk eddig a legkevesebbet. E munka recenzense hajdan ugyan átnézte a büntetőperek irategyüttesét is, de más feladata lévén, közlésükre nem volt módja. Ezért csak üdvözölheti Molnár András szbrgos munkával elkészített forrásgyűjteményét. A bevezető részben a közreadó rövid áttekintést ad a témája szempontjából publikált közleményekről, tanulmányokról és Deák már ismeretes korai politikai pályakezdetéről. Ismerteti az ügyészi kötelességeket és az ezzel kapcsolatos teendőket, jogokat, valamint a megyei ügyészi hivatal felépítését. Megnevezi Zala megye fizetett ügyészeit 1824 és 1832 között, csakúgy, mint a Deák Ferenc mellett résztvevő tiszteletbeli alügyészeket. Ismerteti a törvényszéki ülések eljárásbeli teendőit, az elnöklő alispán szerepét, valamint a közgyűlés által kijelölt táblabírák, szolgabírók és esküdtek, az ügyész és a jegyző teendőit: tulajdonképpen az ügyészi munkálatok mechanizmusát. A 94 iratból álló gyűjtemény alapján feltárul a kép, hogy minő büntetőperekre került sor a megyében a jelzett időhatárok között. A bűnesetek sokfélesége jellegzetes képet fest a korról, valamint Deák alügyészi-ügyészi tevékenységéről, melyet majdani politikai pályája előiskolájának tekinthetünk. Az iratok feltáiják a mindennapok bűneseteit; volt Deáknak elég ügye lopásokkal, rablásokkal, csalásokkal, verekedésekkel, gyilkosságokkal, különféle törvénytelenségekkel, melyeknek hosszú sorát is felesleges felsorolnunk. Ajánljuk a gyűjteményt elsősorban szakembereknek, de az adott tárgy iránt érdeklődő olvasóknak is. A forrásanyagot perirati minta, névmutató és tartalomjegyzék egészíti ki. A kritikai megjegyzéseket azonban — elismerő szavaink ellenére — nem mellőzhetjük. Minden esetben hiányzik az ügyirat pontos címe. Példaként említjük a gyilkossággal gyanúsított Kun Gábor egri nemes bűnügyét. Az ügyirat pontos címe így szól: Tiszti véleménye Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyésznek egri nemes Kun Gábor által elkövetett gyilkosság érdemében. Forrásközlésről lévén szó, ez nem mellőzhető. Úgyszintén hiányzik a kurzívval írt szavak, mondatrészek alkalmazása. Hiszen Molnár András által közölt egyik iratminta is tanúskodik arról, hogy a szövegben sokszor aláhúzott mondatrészek is vannak. Lásd a 192. oldalt. A sajtó alá rendezett iratok számos esetben utalnak iratmellékletekre, vagy csatolt tiszti vizsgálatokra is, melyek azonban hiányoznak az adott ügyirat esetében. Nézetünk szerint ennek jelzése sem mellőzhető egy-egy ügyirat kapcsán. Több esetben egy-egy kifejezés, vagy szó helyes értelmére is gondot kellett volna fordítania a közreadónak. így például nem mindenki tudja, hogy mit jelent a „Bibók" szó, vagy a „külső szín", ami látszatot jelent, a „társaság", ami társadalmat, valamint a „feddeték" szó, ami megfed dték-et jelent, stb. Megjegyezzük: nem reális az egykori irodalomtörténész Ferenczi Zoltántól azt várni, hogy a máig is használatos három kötetes átfogó munkájában nem használta „a megye levéltára által kínált lehetőségeket" Deák tiszti ügyészi tevékenysége esetében. (9.) Ferenczinek nem helyi forrásgyűjtés, hanem átfogó biográfia készítése volt egykori feladata. Az ő munkáját egészítik ki, olykor módosítják is a később megjelent s Deák életével foglalkozó különféle műfajú munkák. Végül egy — úgy látszik — máig kísértő tárgyi tévedést kell szóvá tennünk, éppen Ferenczi tévedése nyomán, amire Molnár András sem figyelt fel. Deák ugyanis sohasem tanult Kőszegen! (7.) Erre már 1981-ben felhívtam a figyelmet a Pályakezdő Deák portréjához című tanulmányomban. (Századok 1981. 3. sz. 525. o. 11. j.) Kőszegen Deák Zalatárnokon lakó nagybátyjának József és György nevű gyermekei tanultak. Lásd erről Eötvös Károly írását a Vasárnapi Újság 1876. évi február 6-i számában a 86-87. oldalakon. Sándor Pál