Századok – 1996

Kisebb cikkek - Györffy György: Népek és nyelvek a honfoglalás térségében IV/965

KISEBB CIKKEK Györffy György NÉPEK ÉS NYELVEK A HONFOGLALÁS TÉRSÉGÉBEN* Nincs hely rá, hogy e rövid áttekintésben bemutassam azokat a néppé válással kapcsolatos új, figyelemreméltó nézeteket, amelyek az utóbbi 40 év európai történeti irodalmában — főként Reinhard Wenskus úttörő kutatásai és Szűcs Jenő, majd Róna-Tas András hazai közvetítése nyomán — ismertté váltak. A Kárpátok térségének és a Keleten hozzá csatlakozó füves pusztáknak a népessége az ember itteni megjelenése, mintegy 100 000 év óta, már csak a jégkorszakok és más éghajlati változások miatt is cserélődött, ami azt jelenti, hogy itt kialakult s folyton helyben lakó népekkel nem számolhatunk. Az Európában legelterjedtebb nyelvcsaládok, az indoeurópaiak, az uráliak és az altájiak képviselői Keletről költöztek e térségbe, s jó részük itt különült csoportokba Elszaporodásukbanjelentős szerepe lehetett az állandó élelmet és vitaminokat biztosító állattenyésztésnek, a más népek fölé rétegződést és csoportok alakulását pedig elősegítette a gyorsabb közlekedés lehetősége, vízvidéken a hajózás, füves síkságon pedig a ló háziasítása, ami Európa és Ázsia határvidékén, az uráliak feltételezett őshazájának déli peremén következett be. Komolyan számolhatunk azzal a már szá*Az előadás az MTA Őstörténeti Bizottsága által rendezett „Honfoglalás és nyelvészet" c. konferencia 1994. december 5-én tartott előadásaként hangzott el, mely ,Д Honfoglalásról sok szemmel" c. sorozat HL kötetében (Balassi Kiadó) jelenik meg. zadunk elején felvetett nézettel, hogy az e tájon kialakult előmagyarok az első lótartó népek közé tartoztak. Az egyes nyelvcsoportok beszélői jobbára az életmódjuk folytatásának megfelelő földrajzi térségben terjedtek szét; a szlávságés a finn-ugorok az erdős tájakon, a nagyállattartó népek pedig a füves pusztákon, styeppeken. Az utóbbiak itteni legismertebb képviselői az irániak, a kimmerektől a szkítákon át az alán jászokig; őket követték a jobbára török nyelvű nomádok a hunoktól a kunokig. Törzseik már mozgékony életmódjukból kifolyóan is előszeretettel léptek termék-kiegészítő kapcsolatba styeppi peremnépekkel; térségünkben, pl. az irániak szlávokkal és finn-ugorokkal. Ez gyakran olyan együttélést eredményezett, ami népalakuláshoz és népnévadáshoz vezetett. így adott, pl. az iráni szarmaták horvát nevű törzse nevet a mai Galícia térségében lakó szlávoknak, kik közül a fehér horvátok a 10-11. században a lengyel etnikumba olvadtak, más részük az avarok támadása nyomán már a 6. században az Adria mellé költözött. Iráni és finn-ugor népek szoros kapcsolatát több finnségi népnév őrzi, s a magyeri, az ugorság egyik fő összetevője nevének magy- (mans — mens) gyökere is iráni eredetű. Herodotos szkítai földleírásában alig találunk olyan népet, amely másfélezer év után is régi nevén e térségben lakna Ennek oka a népek szüntelen alakulásában keresendő. Valószínű, hogy az erdőlakó szlávok és az uráliak olyan nagycsaládi-nemzetségi közösségekben éltek, amelyek egy-egy folyóvidéket alig léptek túl, s nevüket is olykor a folyóról kapták (pl. Morava -» régi Marahani, Visztula -» viszlyán, Timok -» timocsán). A moz-