Századok – 1996

Kisebb cikkek - Györffy György: Népek és nyelvek a honfoglalás térségében IV/965

966 KISEBB CIKKEK gékony styeppnépek és a szomszédságukban lakók törzs- és népnévadása változatosabb, de nevükben olykor ezek megőrizték régebbi népek, törzsek emlékét. Noha a 463 körül térségünkbe költözött ogur törzsek, a saragurok és onogurok, más ogur néven jelentkező társaikkal egymással is hadakozó csoportokba szerveződtek, mindamellett rokon nyelvükön kívül őrizték népi összetartozásuk tudatát. Jellemzi ezt egy történeti mozzanat, amit bizánci források alapján Walter Pohl nagy avar történetében, Róna-Tas András pedig a nemzeti tudatról írt tanulmányaiban emelt ki. A 6. század derekán a szlávokkal egyesült, hunnak is mondott kutrigurok megtámadták Bizáncot, mire 559-ben Jusztinián görög császár felkérte a Donon túl lakó utigurok vezérét, hogy támadja meg a kutrigurokat, azzal, hogy ha ezeket legyőzik, akkor a továbbiakban nekik adja a kutriguroknak fizetett adót. Erre az utigur vezér azt felelte, hogy istentelen dolog lenne, ha ők saját törzsrokonaikat (homofüloi) teljesen kiirtanák, mert azok velük nemcsak egynyelvűek, hanem lakásuk, ruházatuk és életmódjuk is hasonló, bár más vezéreknek engedelmeskednek. A császár kérésének ugyan készek eleget tenni, de csak azzal, hogy a kutrigurok lovait elveszik, s így ezek többé nem tudnak ártani a „római"-nak nevezett bizánciaknak. A kutrigur (eredetileg tokurogur azaz „kilenc-nyíl" törzs) az ezt követő türk, majd avar támadás nyomán Thrákiába, a Balkánra költözött. Nyelvük és népiségük megőrzése megkönnyítette számukra, hogy ezt követően a velük egynyelvű és egyazon életmódot folytató onogur bolgárokból kivált onogundur (régi magyar nyelven nándor) dunai bolgárokkal egy néppé váljanak. Hasonlóan alakulhatott ez időben a keletebbre lakó magyar törzsek sorsa is. A távoli szemlélők olykor a hun törzsekhez sorolták őket, de szomszédjaik az O-nogur vagy a Türk Birodalomhoz való tartozásuk révén, ezek összefoglaló nevén onogurnak vagy türknek is nevezték őket. Megtartva nyelvükkel és szokásaikkal magyar népi tudatukat is, megőrizték emlékét a tőlük elszakadt rokonaik, a baskírföldi és transzkaukázusi magyarokkal való népi összetartozásuknak. A nép és nyelv megmaradásának döntő mozzanatai mégsem tudati elemek voltak, hanem a tartós közös uralom alá tartozás, az egybefogó politikai keret. Európában a 9-11. század volt a néppé válás klasszikus korszaka Ez volt az az időszak, amikor a latin és görög kereszténység erejében megújult két római birodalom intézményrendszerével megszilárdította azokat a szomszédos félbarbár országokat, amelyekben egy-egy szervezőképes dinasztia katonai kíséretével, uralmi szervezetével nem csupán a jobbára egynyelvű uralkodó nemzetség népét, hanem más eltérő nyelvű csatlakozott törzseket is összefogott. Ez a folyamat Skandináviától az Al-Dunáig bekövetkezett, de ettől keletre a mohamedán bagdadi kalifátus is képes volt északi határán túl hasonló országszervezésre, így jött létre, pl. az igen fejlett Volgai Bolgárország a Volga és a Káma összefolyása alatti térségben. Ami az uralmat ideológiailag stabilizáló világvallások egyikének felvételét illeti, több uralkodó, pl. a normann rúszok és a kazárok „kagán"-ja versenytárgyalást is tartott arról, hogy melyik tételes vallást válassza Hogy ilyenek tényleg lezajlottak, azt a válaszút elé került mongol nagykán kérésére a hitvitán résztvevő Rubruk ferences szerzetes részletes beszámolójából ismeijük Ekkor Dzsingisz kán unokája, Güjük kán a meddő viták után sem döntött a felveendő vallás kér-