Századok – 1996

Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907

954 HOLLER LÁSZLÓ abban a ritka nyelvészeti élményben van részünk, hogy mintegy az átalakulás pillanatát érhetjük tetten. Tehát ennek az eredetileg terület, határvidék értelmű szláv szónak a vezér, uralkodó jelentésű használata a középgörög nyelvben jelent meg, és ez az oka, hogy először csak Türkiával kapcsolatban van róla adatunk, méghozzá kettő. Ez a szóhasználat származhatott át a két szomszédos országba, Magyarországra és Horvátországba. Ez utóbbiba talán közvetlenül, Magyarországra pedig feltehetően a bizánci szóhasználat folyományaként, s ez magyarázza a 11. század végi és a 12. század eleji előfordulásokat. Innen teijedt tovább a szó a szláv nyelvterületen, a magyar nyelvben pedig a Melich János által már 1908-ban leírt fejlődési utat bejárva eljutott a mai király alakhoz.134

(T-38) Ez a magyarázat nemcsak a király szó kialakulását magyarázza meg, hanem egy lényeges indokot szolgáltat arra nézve, hogy Türkia nem lehet azonos Magyarországgal, hiszen a kral szó hangzásában idegen mind a finnugor, mind a török nyelvektől, használata és jelentésének a transzformációja csak szlávok lakta nyelvterületről kiindulva képzelhető el. Figyelembe véve viszont a szlavisztika azon megállapítását, hogy a szó eredetét a horvát dialektusban kell keressük, Türkiának Horvátország melletti elhelyezkedésére egy nyelvészeti érvet is kaptunk. (T-39) E pont befejezéséül megjegyzem, hogy a Gyovicsa vagy Gyovitza név hangzásbeli jellegzetessége kifejezetten megfelel az előbbiekben körvonalazott területen használt délszláv dialektus tipikus személy- és helynévhasználatának. (T-40) S talán az sem teljesen véletlen, hogy az általam az előbbiekben körvonalazott Türkia határán, az Ibar folyónak a Nyugati-Moravába ömlésénél található egy Kraljevo nevű város. 3.5. Összefoglalás A 3. fejezetben megállapítottam, hogy I. Géza korabeli névalakja mind írott, mind kiejtett formában különbözött a korona zománcképén található névtől. Másrészt Gyovicsa, Gyovitza vagy ehhez hasonló nevű király a 11. századi magyar uralkodók sorában nem ismeretes. Ez megalapozta a gyanút, hogy a zománckép feliratában Türkia nem Magyarországot jelenti. Az adatok alaposabb vizsgálata azt mutatta, hogy a bizánci források a Türkia kifejezést keletkezésükkel egyidejű megnevezésként Magyarország értelemben csak a 10. században használták. A 11. századi Skylitzes idézet körültekintő elemzése viszont ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy az ebben említett Türkia nem azonos Magyarországgal. Ennek a feltevésével körvonalaztam, hogy hol és mikor létezhetett Türkia a 11. században. Végül arra a meglepő feltételezésre jutottam, hogy a király szavunk bizánci közvetítéssel éppen Türkia vezérétől származhat, akinek uralkodói címe a 10. századi Türkia határterületének a megnevezéséből vezethető le, s ez egyúttal megvilágítja a 10. és 11. századi Türkia genetikus kapcsolatát is. Ezek után levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem I. Géza képe szerepel a magyar koronán, és semmiféle írott forrás, tárgyi bizonyíték vagy közvetlen történelmi érv nem szól amellett, hogy ezt a koronát akár ő maga, akár a felesége kapta volna Bizáncból. (T-41) Ezzel — véleményem szerint —