Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 953 hogy a 10. század végéről, vagy a 11. század elejéről származónak tekintjük-e. Mivel azonban csak 12. század eleji átírásban maradt fenn,12 8 ezért felvetődik a kérdés, hogy vajon nem az átírás folytán került-e a szövegbe ez a szó. Véleményem szerint épp ez a helyzet, a kral a 12. század eleji szóhasználatot mutatja. Ugyanis a nyilván eredeti, a görög nyelvű rész végén található űn. átokformulában megjelennek a bazileusz és az arkhon címek, de a kral nem. Márpedig az oklevélmásolatot 1109-ben készítő Simon pécsi püspök bizonyosan azonos azzal a Simonnal, aki 1108-ban I. Alexios Komnenos és Bohemund szerződését a magyar király képviseletében kézjegyével ellátta.12 9 Ebben — Anna Komnene leírása alapján — a magyar király kralesként van említve, s ezt a Bizáncban elfogadottá vált szóhasználatot alkalmazhatta Simon püspök egy évvel később az oklevél másolatának elkészítésekor. Az is ellene szól annak, hogy az eredeti oklevélben szerepelt volna a kral alak, hogy ebben az esetben egy nyilvánvalóan szláv eredetű szó jóval korábban jelenne meg Magyarországon, mint szláv nyelvi közegben. А к raie s szónak időben következő előfordulásai éppen a hosszasan elemzett Skylitzes idézet, valamint a magyar korona felirata. Ezt követi egy 1100 körűire datált horvát glagolita felirat, amelynek jelentése: „Zvonimir, a horvátok királya", amely tehát bizonyosan 1075 után keletkezett.130 Ezután jelennek meg egymás után a magyar uralkodóra vonatkozó krales adatok: Skylitzes folytatásában (12-es szemelvény), amely az 1070-es évekre vonatkozik, és a 11. század végefelé íródott; értesülések 1104-re vonatkozóan az orosz évkönyvek legrégibb, Laurentius kéziratában,131 az 1108-as szerződés előbb említett Anna Komnene-féle ismertetésében, a veszprémvölgyi oklevél 1109. évi átírásában, majd Michael püspök 1118 évben írodott kiegészítéseiben kétszer (13-as szemelvény). S ha most ismét a vizsgált Skylitzes idézethez fordulunk, akkor egy kulcsot kaphatunk a kral szó eredetének a magyarázatához. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a szövegbeli krales egy uralkodói cím, mint ahogy a korona képén is egy uralkodó van megjelenítve. Azonban eddig nem hívtam fel a figyelmet arra a furcsaságra, hogy a szövegünk képletesen fogalmaz: az erődök ugyanis „Türkia királyával szomszédosak", vagyis az ő általa uralt területtel. Mármost a {kráj} egy ősi szláv szó, fő jelentése a jelenlegi orosz vagy horvát nyelvben egyrészt valaminek a határterülete, széle, másrészt ország, terület, vidék. Az oroszban ezenkívül megvan az „önálló közigazgatási egység" jelentése is,132 a horvátban pedig „mellett" jelentésű elöljárószó.13 3 A fentiek alapján a következő forgatókönyv szerint képzelem el a király szavunk kialakulását. Amint láttuk, 10. század folyamán a bizánci nyelv a magyarok lakta területet Türkiának hívta. Ez a szóhasználat megjelenhetett a magyaroktól délre lakó szlávok között is, s a Száva-Duna vonalától délre eső területeket Türkia határvidékének nevezhették saját nyelvükön. Innen származhatott a {kráj Turkié}-szerü kifejezés, amelyet átvehetett a bizánci szóhasználat is. Később a bizánci szóhasználatban nemcsak a területet, hanem annak a vezérét is a {kráj Turkíász} kifejezéssel illették. A vezér címének {kráj} hangalakjához az -rj4 görögösítő végződés járult, amelynek palatizáló funkciójáról a 3.2.1. pontban Gyónira hivatkozva ejtettem szót. Ezzel a vezér címének írott görög alakja a кракг]ч lett. Ennek a kétértelmű használatnak a nyomát őrzi a Skylitzes idézet,
