Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
948 HOLLER LÁSZLÓ az írásos emlékek is, például Szent András és Benedek legendája, amelyet Mór pécsi püspök 1064 és 1075 között írt, vagy Szent István király nagy- és kis legendái, melyek 1077-1083 táján íródtak.10 7 Nem akarok elmélyedni a források részletezésében, csak utalok Hóman Bálint által a témának szentelt könyvében megfogalmazott összegező megállapítására: A 10. és 11. századi nyugati latin források, melyek a magyarokat következetesen ungri néven említik, az országot Pannoniának nevezik.10 8 A fentiekből látható, hogy Pannóniának Magyarország értelmű használata 1080-ig teljesen indokolt, megegyezik a hazai és a nyugati névhasználattal és ennek alapján komolyan feltételezhető, hogy Skylitzes is ilyen értelemben használta. A következő döntő kérdés az, hogy vajon Belgrád és Moravos, amelyek a Dunától délre fekszenek, vajon tényleg lehettek-e Magyarország erődjei és ha igen, mikor? Az első forrás, amelyet igénybe vehetünk, a magyarországi krónikakompozíció.10 9 Belgrád 1071. évi, háromhónapos ostromáról ez számol be a legrészletesebben. A leírásból nyilvánvaló, hogy Belgrád határvár volt Magyarország és Bulgária között, melyet bolgárok és görögök védtek. Abból a részletből, hogy: „A király és a herceg pedig árulással vádolták Alba Bulgaricát, mert a békét megszegve, önként átengedte a rabló bessusokat Hungaria kifosztására.", következik, hogy. létezett egy korábbi békemegállapodás, amely szerint nem engedhették volna át a besenyő csapatokat a Szerémségbe. Ebből a forrásból még annyit tudunk, hogy Salamon és Géza csapatai később, feltehetően 1072-ben Nis-ig hatoltak előre. Nis közel 200 km-re van a Morava völgyében a Morava dunai torkolatától, a csapatok is nyilván ebben a völgyben haladtak. A krónika ennek a hadjáratnak a kapcsán nem tesz említést más városról. Nist feltehetőleg nem tartották hosszabb ideig magyar kézen, mert igen távol feküdt Magyarország törzsterületétől, de nem okvetlenül ugyanez a helyzet a Duna-melléki területekkel. Egy másik, a fentihez kapcsolódó forrás, Ioannes Kinnamos 1180 és 1183 között írt történeti munkája, további információkkal szolgál. Ezt olvassuk benne: „A hunok népe sokszor, sokat száguldottá be a rómaiak földjét. Kevéssel Alexios Komnenos császár előtt Sirmiont is elfoglalták, és a Duna melléki városok közül sokat rabszíjra fűzve egészen Naissosig jutottak."11 0 A hunok alatt a magyarokat kell érteni, Naissos Nist jelenti, Alexios Komnenos 1081-ben lett császár. Ebből tehát megtudjuk, hogy a magyarok 1071-et követően, de 1081 előtt sok Duna melléki várost is elfoglaltak, mielőtt Nisig jutottak, és Sirmiont is elfoglalták. Ebből következik, hogy közvetlenül előtte ezek a városok nem voltak magyar kézen, de az idézet első mondatából sejthető, hogy korábban is voltak időszakok, amikor ezek a városok, vagy ezek némelyike magyar fennhatóság alatt állt. Ezekből az évekből származó két érdekes ólompecsét került elő a földben töltött kilenc évszázad után: 1973-ban a belgrádi vár ásatásain a magyar Salamon király pecsétje,11 1 1980-ban pedig Sirmium térségében Alexios Komnenos pecsétje volt az archeológusok munkájának gyümölcse.11 2 A pecsét feliratából, amelyen Alexios Komnenos rangja és címe sebastos és megás domesticos, megállapítható, hogy a pecsét 1078 nyara és 1081 áprilisa közötti időből származik. Ebből a leletet publikákó Feijancic azt a következtetést vonja le, hogy Sirmium nem volt tartósan
