Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 949 magyar kézen az 1071-72-es harcokat követően, és bizánci fennhatóság alatt állott 1078-1081 táján Noha ez az egyetlen pecsét nem tekinthető a bizánci fennhatóság teljesértékű bizonyítékának, de Bizánc és Sirmium kapcsolatának, — esetleg diplomáciai kapcsolatoknak?! — mégis bizonyítéka. A későbbiekre vonatkozóan Feijancic is arra a következtetésre jut, hogy az 1096-os keresztes hadjárat idején már Sirmium és környéke magyar fennhatóság alatt állott. A legértékesebb információkat az 1096. évi keresztes hadjárat leírásából nyerhetjük. A legrészletesebb a közel egykorú aacheni Albert beszámolója.11 3 Ebből a leírásból teljesen egyértelműen kiderül, hogy 1096-ban a magyarok és a bolgárok közötti határ a Maroa folyó volt, (egyszer Maroc-nak írva), amelyet én a Morava-val azonosnak gondolok, s amelynek a magyar oldalán Mallevilla, a bolgár oldalon pedig Belegrave feküdt. Mivel a leírásban a helynevek sokszor ismétlődnek, más értelmezés nem képzelhető el. Egy idézet az I. könyv 7. fejezetéből: „O [Walter] tehát támadás, vagy bármilyen ellenséges megrohanás nélkül, eljutott Bellegrava-ig, a bolgárok városáig, átkelvén Malevillán, ahol a magyarok királyságának határa van. Innen a Maroc folyón békésen áthajózott. " Azt, hogy itt csak egy dél-észak irányú folyóról lehet szó, még jobban alátámasztja a későbben író, de a helyzetet nyilván jól ismerő Guilelmus Tyrius megfogalmazása:11 4 „O [Galterus] pedig Kálmán királyságán teljes békességgel haladt át, és a Maroe folyóhoz, amely egyben a királyságnak a keleti határa is, épségben érkezett meg. Azon átkelve, seregeivel a bolgárok határához ért, és megérkezett egy helyre, amelyet Bellegravia-nak neveznek." A leírások földrajzi részleteiből következik, hogy az Albertusnál és Guilelmusnál is előforduló Bellegrava minden eddigi feltételezés ellenére nem azonos Belgráddal vagy Fehérvárral. (T-34) De emellett szól az is, hogy Belgrád neve konzekvensen d-vel, (Belegrada), Bellegrava viszont v-vel íródik. Továbbá nem lehetett egy jelentős vár — ellentétben Belgráddal —, hiszen vezére Nisbe menekül, mert nem tartja biztonságos helynek.11 5 Még egy további információt kaphatunk Bellegraváról a „Chronica regia Coloniensis"-ből, az 1189. évi harmadik keresztes hadjárat során Barbarossa Frigyes császár Magyarországon történő átvonulásának leírásából:116 „.. a Duna folyása mentén Brundusium-ba érkeztek. Itt nyolc napig pihentek,...Volt itt a császárnak egy birtoka, amely Belgrave-пак hívnak, amelyben két nemes Alsatiából a béke megszegése miatt le lett nyakazva. Brundusiumból eltávozva átkeltek a bolgárok határán,..." Nyilvánvaló tehát, hogy Bellegrava Brundusium mellett található. Arról, hogy az 1189-es keresztes hadjárat idején is éppen a Morava folyó volt Magyarország keleti határa, a források egybehangzóan nyilatkoznak. Brundusium, azaz Barancs fölötti fennhatóság többször változott a 12. század során 1182-ben III. Béla foglalta el, majd Margit lánya hozományaként a bizánci császárnak engedte át.117 Az 1189-es keresztes hadjáratra vonatkozóan idézem például Hermannus Cornerus leírását,11 8 (de idézhetném Arnoldus Lubecensist is11 9 ): „Innen a Marowa folyóhoz mentek, ahol Magyarország királya a [német] császárnak sok liszttel megrakott szekeret küldött, ugyanitt a király búcsút mondva a császárnak négy tevét ajándékozott neki, drága ajándékokkal díszítve, ötezer ílorenus értékben. Ugyanazon a napon Görögország hercege jött a császárhoz, egy arany vázát adott neki, amelyet két fülénél fogva lehetett fölemelni, és annyi élelmet,
