Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
926 HOLLER LÁSZLÓ A középgörög nyelvben а Г betű jelölheti a {g}, { j}, {gy}, {dzs} hangokat. Az E betű elsősorban az {e}, továbbá az {i}, {a}, {ö} hangokat, az w betű elsősorban az {0} hangot, esetenként az {u} és {ö} hangokat, а В betű elsősorban a {v} és alkalmanként a {b} hangot, az I magánhangzóként az {i}, esetenként {ü} és {u} hangokat, a TZ betűkapcsolat pedig a {c} és {cs} valamint néha a {dzs} hangokat jelölheti.32 Ami az AC végződést illeti, ez egy úgynevezett görögösítő végződés. A görög nyelvi szövegekben az idegen nyelvből származó személy- és helynevek vagy eredeti alakjukban szerepelnek, vagy a görög személy és helynevekhez hasonló végződést kapnak. Ez a görögösítő tendencia különösen jellemző a görög anyanyelvű szerző által, magas irodalmi és stiláris igénnyel írott szövegekre. A személynevek esetén a tipikus görögösítő végződések az -í/í, -íí, -as, -OVÍ, és -oî. A magyar nyelvi — és kis részben szláv — szórványemlékek vizsgálata alapján Gyóni az alábbi szabályszerűségeket vonta le:33 (A palatális mássalhangzók azok, amelyek képzésénél a nyelv a szájpadláshoz simul, ilyen a {gy}, {ly}, {ty}) „1. Az -TJÍ és végű idegen nyelvi személynevekben -i végű, vagy esetleg palatális, jésített mássalhangzóra végződő idegen nyelvi hangalakot kell keresnünk. Biztosan -i végű volt az átírt hangalak, ha az -rjs, -is végződés hangsúlyos. 2. Az -ay végű szórványokban az -a végű személyneveket és szókat fogunk találni. 3. Az -ovi végűek az -u végű idegen nyelvi nevek és szók görögösítései. 4. Az -o? végű szórványok mögött általában -n -re és egyéb, nem palatális mássalhangzókra végződő idegen nyelvi szók várhatók." Gyóni a palatizáltat abban az általánosabb értelemben használja, hogy az {s}-t (az {sz}-hez képest), és a {cs}-t (a {c}-hez képest) is „palatizáltnak" tekinti, mivel ezeket valamivel hátrébb képezzük a páijuknál, Gyóni szakszerű megfogalmazása szerint ezek postalveolárisak az alveolaris párjukhoz képest.3 4 A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az -ai végződés egy eredetileg -a végű szó átírásának és görögösítő végződéssel való ellátásának eredményeképpen jött létre. Ha a név mássalhangzóra végződött volna, tehát {c} vagy {cs} hangra, akkor nem -as, hanem -rji, -ti, vagy -OÍ végződést kapott volna.35 Arra vonatkozóan, hogy a görögösítő végződésen éles hangsúlyjel van a várt hajlítottal szemben, Moravcsik több példát is említ a 11. századi kéziratokból:36 Még érdemes külön foglalkoznunk az egymás után álló két magánhangzó, az ш lehetséges hangalakjával. Egyfelől van példa arra, hogy ez a két betű egy névben egymás mellett áll, és két külön hangot jelöl: ilyen а Yewpyioi, amely név megtalálható a magyar korona alsó részének baloldali 2-es zománcképén is. Ebben a névben az w éles hangsúlyt kap, amelynek jele a magyar korona zománcképének feliratában is szerepel. De másfelől arra is van példa, hogy egy e és közvetlenül utána álló másik magánhangzó, például az egymás után álló ei betűpár csak egyetlen hangot, az {i}-t reprezentálja. így például a Teixcovai szóban.3 7 Azt a jelenséget, hogy idegen nyelvek egy magánhangzóját a görög szövegben több egymás után álló magánhangzó képviseli, Moravcsik külön is megemlíti.3 8
