Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉIIÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 927 Erre vonatkozóan azonban Gyóni — mintegy ellenvetésként — megjegyzi,3 9 hogy a Moravcsik által adott példákban az átírt magánhangzó mélyhangú, s a jelölésükre alkalmazott mindkét görög magánhangzó mély. Gyóni ezután megjegyzi még, hogy a mi esetünkben, ha a magyar {e} hangot jelölné az eco betűpár, a mélyhangú a»-nak nincs létjogosultsága. Ez késztette Németh Gyulát arra — folytatja Gyóni —, hogy a nevet (az -ai végződés nélkül) egy mélyhangú, {gyovics} hangzású változat feljegyzésének tekintse. Továbbá Gyóni könyvében megtalálhatjuk a Győr névnek Yrjwp alakú említését, ahol az rj nem külön hangot jelöl, hanem azt, hogy a szóbeli Г betű nem a {g} hangnak, hanem annak palatizált párjának, a {gy}-nek felel meg. A fentiek miatt azt a lehetőséget is komolyan figyelembe kell vennünk, hogy az Ew magánhangzópárból az £ а Г palatizált voltát van hivatva jelölni, s nem képvisel külön ejtendő hangot.40 Ez a lehetőség annál is inkább felmerül, mivel arra ugyan több példa is ismeretes, hogy а Ге betűkapcsolat a {gye} szó tagot, a Tv betűpár a {gyu} szótagot jelöli az idegen nyelvből történő átíráskor, de olyan esettel nem találkoztam, hogy а Га) betűpár a {gyo} szótagnak felelne meg. így feltehető, hogy ha a {gyo} vagy {gyö} szótagot próbálták átírni görög nyelvre, mint például a Győr szó esetében, szükség volt a {gy} lágyságának külön jelölésére. Milyen hangalak átírásának tekintették eddig a magyar nyelvészek a TEu)ßnt,as szót? Megjegyzendő, hogy mindannyiunkat erősen befolyásolta, hogy az átírandó hangalak a Géza névvel kapcsolatba legyen hozható. 1928-ban Németh Gyula azt írta:4 1 „A Гш/î/rÇ alakot {Gyevics}-nek olvashatjuk {Gyovics}-nak is lehetne olvasni;." 1935-ben Moravcsik Gyula:4 2 „a Yewßn^ai egy magyar {Gyeovicsa} alak átírása lehet." 1943-ban Gyóni Mátyás:4 3 „Ha feltesszük, hogy szórványunkban az e nem jelöl külön magánhangzót, hanem csak a у palatizálására szolgál, akkor Németh Gyulának ez a feltevése (vagyis Гш/ftrÇ = {Gyovics}) közelíti meg legjobban az igazságot." De pár sorral lejjebb: „Szerintem tehát egy magyar Gyeüvicsa névalak {gyeüvicsa} hangalakja van átírva a TEajßn^as szórványban Ha az eddigieket megpróbáljuk összegezni, akkor a következőket mondhatjuk. A szóeleji У az valószínűleg {gy}, esetleg {j} hangot jelöl. Az ЕШ magánhangzópár jelölheti az {eo}, {eö}, vagy az {o}, {ö} magánhangzókat. Ez utóbbiak esetén az első hang viszont szükségképpen {gy}. A/J/rÇ betűcsoport legvalószínűbb ejtése a {vics}, amely különben a szláv nyelvekben gyakori patronim képző. Végül egy {a} hang hallatszott a név végén. A fentiek alapján a TEwßnnév legvalószínűbben egy {gyovicsa} hangalak átírása. (T-26) Függetlenül az első szótag ejtésétől, a szó tartalmaz egy {vics} vagy {vitz} hangalakú részt. 3.2.2. A Géza név a bizánci forrásokban. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy vajon a TEwßiT^as név valóban I. Géza magyar királyt jelöli-e, először a Géza névnek a bizánci forrásokbeli előfordulásait kell megvizsgálnunk. I. Géza (1074-1077) nincs említve a bizánci forrásokban, de П. Géza (1141-1162) igen.
