Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
A MAGYAR KORONA NÉHÁNY ALAPKÉRDÉSÉRŐL 909 natkozó számos eddigi elképzelés alapjában véve három csoportra bontható: a felső rész később készült; a két rész egymástól függetlenül készült; vagy a két rész egyidejűleg készült és egységes művet alkot. A bizonyítandó állítás tehát ellentétes minden eddigi koronakészítési elmélettel. Szeretném hangsúlyozni, hogy aszimmetriák alatt nem a korona története során bekövetkező deformációkat, sérüléseket értem, hanem az ötvösmű olyan tulajdonságait, amelyeket az alsó rész készítése során, valamilyen célból szándékosan alakítottak ki az ötvösmesterek. Az abroncs elülső oldalán, a Jézus-kép alatti mezőben egy lekerekített háromszög alakú, polírozott, nagy zafírt látunk. Szemből nézve, ezt a zafírt tartalmazó mezőt jobbról és balról határoló bordázott aranyhuzalok közötti távolság a fényképek alapján 58 mm. Ez vetületi távolságot jelent, vagyis a húrnak a hosszát. A mezőben a zafírkő szimmetrikusan helyezkedik el. Azonban a felette elhelyezkedő 47 mm széles Jézus-képnek a szimmetriatengelye nem esik egybe az abroncson lévő középső mezővel. A bal oldalon a mező bal széle és a Jézus-kép bal széle közötti vízszintes távolság kb. 3 mm, míg a jobb oldalon a mező jobb széle és a zománckép jobb széle között kb. 8 mm van. Feltűnő viszont, hogy a Jézus-kép pontosan szimmetrikusan takarja a mögötte elhelyezkedő elülső boltívet. (1. ábra) Hasonló, bár kisebb mértékű aszimmetriát találunk a hátsó oldalon is. Itt az abroncson lévő nyolcszögletű, fazettás csiszolású zafírt tartalmazó mező szélessége 50 mm, a Michael császárt ábrázoló zománckép pedig az alsó szélénél kb. 44 mm széles, azonban a különbség nem egyenletesen oszlik el a két oldal között. Tegyük fel egyelőre, hogy a korona alsó része önálló, a felső résztől független ötvösmunka. Első kérdésünk, hogy vajon indokolhatná-e valami a fent leírt aszimmetriát? Nos, igen. Ez akkor lenne indokolt, ha az alsó rész alaplemezének kiszabásánál hibásan jártak volna el és a Jézus-kép és a Michael császár-kép hátlapjai középvonalának távolsága az abroncs kerülete mentén nem ugyanannyi lenne az egyik irányban haladva, mint a másik irányban Ekkor ugyanis nem helyezkedhetne el a két hátlap pontosan egymással szemben, az abroncs hosszanti szimmetriatengelyén. Ekkor is inkább az oldalsó mezők különböző szélességű kialakítása lenne a kevésbé feltűnő megoldás, de nem lenne kizárható, hogy az ötvösök mégsem ezt alkalmazták. Ezt a lehetőséget azonban fényképek alapján elvégzett méréssel sikerült kizárnom. Észrevettem ugyanis egyfelől, hogy a Jézus-kép alatt a gyöngyök helyzetét biztosító két aranykarika pontosan a zománckép hátlapjának középvonalában helyezkedik el, ezzel pontosan kijelölik az elülső rész mértani közepét. Másfelől a hátsó függő elhelyezésére szolgáló tartószem pontosan Michael császár képe hátlapjának középvonalában helyezkedik el, s ezzel kijelöli a hátoldal geometriai közepét. Lemérve a két zománckép hátlapközepe közti távolságot az abroncs belső éle mentén, mindkét irányban 317 1/2 mm adódott, s ezzel egyértelművé vált, hogy az abroncs alaplemeze teljesen szimmetrikus. (2. ábra) (T-l -Félkövér T-vel és sorszámmal jelölöm azokat az állításaimat, amelyek tudomásom szerint az irodalomban eddig nem szerepeltek, illetve ellentétesek az irodalomban található véleményekkel.)
