Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
910 HOLLER LÁSZLÓ Második kérdésünk, hogy lehetséges-e, hogy az abroncson a zománcképek és ékkövek elhelyezésére szolgáló mezők véletlenül hibás kijelölése okozta ezt az aszimmetriát, amit a készítés során már későn vettek észre, és nem tudtak módosítani rajta. Elvileg ez lehetséges lenne, de mivel a jobb- és baloldalt elhelyezkedő zománcképek és ékkőmezők szélessége páronként majdnem azonos, 1 mmnél nem nagyobb az eltérés a párok tagjai között, ezért ezt a lehetőséget ki kell záijuk. Mivel magyarázható akkor ez a meglepő aszimmetria? Ennek megértéséhez megvizsgáltam az elülső és hátsó mező aszimmetriájának mértékét. Egy nagyon egyszerű geometriai tény, hogy ha egy téglalapot egyik oldala irányában, mondjuk jobbra, x-szel eltolunk, akkor a régi szimmetriatengelyétől mérve a baloldala x-szel rövidebb, a jobboldala x-szel hosszabb lesz. Ezért a régi tengelytől jobbra és balra eső részek hosszának a különbsége 2x lesz. A fényképek alapján mintegy negyedmilliméteres pontossággal tudtam méréseket végezni. Megállapítottam, hogy a geometriai középtől mérve a mező jobb oldali része 4 1/2 mm-rel hosszabb, mint a bal oldali, azaz az elülső mező tengelye 2 1/4 mm-rel esik jobbra a geometriai középtől. (1. ábra) A hátsó oldalon pedig 1 1/2 mm az eltérés a tengelyek között ugyanabban a forgási irányban. Ezután megvizsgáltam a felső rész eredeti felszegecseléseinek a furatait. Érdekes tény és a tervszerű munkát jellemzi, hogy a szegecselési távolságok mind a négy mezőben 34 3/4 mm-nek adódtak, ami pontosan a 2/3-a a boltívek 52 mm-es szélességének. A szegecspárok középpontjainak elhelyezkedése a következő: Elöl pontosan egybeesik a geometriai középvonallal, hátul 1/2 mm-re esik a geometriai középtől a korona bal oldala felé. Az ovális zafirkövek által díszített mezőkben pedig mindkét oldalon a mezők középvonalától 3/4 mm-re, a korona eleje felé esik Ami nagyon figyelemreméltó, hogy mindkét oldalsó mezőben a szegecselési helyek majdnem a mező szélére esnek. (T-2) Ezt követően az eredeti függőtartó szemek elhelyezkedését vizsgáltam meg. Az alsó részen jelenleg kilenc függő van, azonban a készítésekor csak öt számára készítettek tartószemet, amelyeket az abroncs alsó széléhez forrasztottak. (Jelenleg ezek közül csak négy tart függőt, öt függőtartót utólag szereltek fel.) Megvizsgáltam ezeknek az eredetileg felforrasztott tartószemeknek a helyzetét az abroncs kerülete mentén. (3. ábra) Amint azt fentebb már megállapítottam, a hátul lévő pontosan a hátsó zománclemez középvonalában helyezkedik el. Az oldalt elhelyezkedő négy szem közül az elülső kettő a Jézus-kép zománclemezének középvonalához képest közel szimmetrikusan helyezkedik el: a kerület mentén mérve jobbra 130, balra 131 1/2 mm távolságra van. Viszont a két hátrébb lévőt, a hátul középen lévőhöz képest jelentős aszimmetriával forrasztották fel: a jobb oldalon 125 1/2 mm-re, a bal oldalon 130 mm-re. (3. ábra) (T-3) Mivel az abroncson lévő mezők kiosztása és a függőtartó szemek elhelyezése két teljesen független művelet, ezért e két független, de azonos irányú és mértékű aszimmetria véletlen megjelenése véleményem szerint teljesen valószínűtlen, viszont mindkettő pontosan indokolható azzal a feltételezéssel, hogy az abroncsot egy már meglévő, és kis aszimmetriával rendelkező felső részhez készítették. Tételezzük fel ugyanis, hogy a rendelkezésre álló felső részen a boltíveknek a zárólemezhez történő rögzítése nem teljesen pontosan 90°-os szögben történt,
