Századok – 1996

Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877

A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 897 További kérdés, hogy mikor jöttek a besenyők Etelköz ellen. A történeti kutatásban túlnyomórészt az a nézet fogalmazódott meg, hogy a bulgáriai dúlások és az őt ért vereségek miatt Simeon bosszút forralt, s ellenfele, Bölcs Leó taktikáját követve szervezte meg ellentámadását. Előbb békét kért Leótól, amivel elérte a bizánci hajóhad és sereg visszavonását. Majd hozzálátott, hogy ellene öszszefogó ellenségeit, a magyarokat és a bizánciakat külön-külön leveije. Előbb a magyarok elleni hadjáratot szervezte meg, hogy eltávolításuk vagy kiiktatásuk után zavartalanul fordulhasson fő ellenfele, Bizánc ellen. Felvette a kapcsolatot a magyarok rettegett ellenfeleivel, a besenyőkkel, s megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a magyarokat.156

E feltevés szerint tehát abban a konstantinosi kifejezésben, hogy „a besenyők Simeonnal együtt a türkök ellen jöttek", az tükröződik, hogy Simeon a magyarok bulgáriai kalandozását nem sokkal követően a besenyőkkel szövetségben hadjáratot indított a magyarok ellen. Kristó Gyula szerint a bizánci császár tudósításában „inkább a szövetségre utaló együttes akciót sejthetünk, semmint a besenyők és Simeon ténylegesen közös arcvonalon való felvonulását a magyarok ellen"; „Simeon az Al-Dunánál", a Havasalföldön harcolt a magyar haderő zömével, míg a „besenyők a Dnyepernél" a határvédőkkel, a szakrális fejedelem (Almos) kíséretével.15

7

Györffy György kétségét fejezte ki a bolgár-besenyő szövetség megkötését illetően, de hangsúlyozta azt, hogy a szállásterületükről elűzött besenyők megjelenése a magyarok hátában „kiváló alkalmat szolgáltatott" a magyarok elleni hadjáratra. Nézete szerint előbb a besenyők támadták meg a szállásterületen maradt népet, s a kabar határvédő elemek nem tudták e támadást feltartóztatni. A Havasalföldön át menekülő magyarokat Simeon seregével oldalba kapta és megtizedelte. Györffy szerint a besenyő-bolgár győzelmet elősegítette, hogy az Árpád vezette sereg távol volt, a Kárpát-medencében.158 A besenyők etelközi támadásának rekonstrukcióját illetően két, eddig kevésbé figyelembe vett körülményt kell hangsúlyoznunk. Az egyik, hogy Simeon a DAI 40. fejezetének híradása szerint békét kötött Bölcs Leóval. Ezt a történeti kutatás általában arra a fegyverszünetre értette, amire Georgius Monachus Continuatus utalt. Eszerint Simeon a vereségek hatására békét kért, mire Leó császár visszavonta csapatait és elküldte Chüroszphaktész Leót. Simeon Mundragában tartotta vissza Leót, s a magyarok által ejtett foglyok visszaadását kötötte a béke feltételéül. Ezután indított támadást a magyarok ellen A történeti kutatás a konstantinosi híradás nyomán túlnyomórészt úgy vélte, hogy a besenyőkkel szövetségben és egyidőben, ha nem is egy fronton hadakozott Simeon.159

Nézetünk szerint lehetséges, hogy a besenyők támadását arra az időre tegyük, amikor Simeon valóban békét kötött a bizánci császárral, nem pedig fegyverszünetet. A bolgár uralkodó előbb legyőzte a bizánciak által magukra hagyott, s talán még Bulgária területén levő, visszavonulni szándékozó magyar csapatokat, majd pedig a bizánciak ellen fordult, s felettük is diadalmaskodott Bulgarofügonnál, majd megkötötte a békét.160

Itt tehát inkább Georgius Monachus Continuatusnak adhatunk hitelt, semmint Konstantinosnak, aki szerint a magyar kalandozó csapatok vereség nélkül tértek vissza Etelközbe. Lehetségesnek véljük, hogy a besenyők csak a bolgár-bizánci háború befejezése után zúdultak Etelközre, talán valóban