Századok – 1996

Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877

892 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ és Dráva-Száva-közi szláv fejedelemségek (Pribina, majd fia Kocel Mosapurc központú állama és Brazlav drávai állama) felett érvényesült.11

4 A kortárs források alapján keveset tudunk a magyar hódítással szembeni ellenállásról. Regino a magyarok megszállta területekre utalhat az „avarok és pannonok pusztái" kifejezéssel, s a Kárpát-medencét fennhatóság alatt tartó hatalmakra a morvák, bolgárok és karantánok határainak megrohanásának említésével.115

Konstantinos a DAI 13, 38, 40. és 41. fejezeteiben csak Szvatopluk országának elpusztításáról, a morvák elűzéséről és a magyarok ottani letelepedéséről tudósított.11

6

Úgy tűnik, hogy a bizánci császár csakis a morvákat tudta a magyarok ellenfeleinek, híradása alapján legfeljebb tehát a morvák ellenállását tételezhetjük fel. A Fuldai Evkönyvek 900-ig nem tudósítanak a magyarokkal szembeni harcokról, 894-ben és 899-ben megemlékeznek pannóniai pusztításaikról. 900 őszén a keleti frank fennhatóság alatt levő Pannónia elfoglalásakor ütköztek ellenállásba a magyarok, ekkor két bajorok ellen kalandozó seregük közül az egyik vereséget szenvedett.11

7 Sajátos módon a későbbi források részletesebben számoltak be a magyarokkal szembeni ellenállásról, a magyarok honfoglaló harcairól. Kiemelkedő helyet foglal el e szempontból Anonymus, aki regényes gestájában elsősorban arról számolt be, hogy milyen ellenfelekkel szemben hódították meg a magyarok új hazájukat. A művét feltehetően a 13. század elején alkotó E mester kevéssé ismerhette a honfoglalás valódi eseményeit és történeti szereplőit, ezért történeti helynevekből és talán a még élő szájhagyomány, nemzetségi tradíció alapján alkotta meg gestáját. Mindezen fenntartások dacára utalnunk kell arra, hogy Anonymus konstrukcióinak lehetett történeti magva is. így a Duna-Tisza közti területet uraló bolgár fennhatóság alatt levő Salán vezér vagy a Temes-vidéken birtokló, bolgár és szláv segítséget igénybe vevő Glad vezér alakjai tükrözhetik a Dunától keletre levő terület Bulgáriához való tartozását, amelyet régészeti és írott források alapján a történeti kutatás is feltételezett.118

A Maros és Szamos közti terület P mester tudósítása szerint Ménmaróté volt, akinek nevében a morva (marót) népnév perszonifikációját láthatjuk.11

9

A Dunántúlon Anonymus rómaiakról emlékezett meg, s bár ennek többféle értelmezése lehetséges,120

nem kizárt, hogy a keleti frankok reminiszcentiájáról van szó.12

1

Nem adhatunk hitelt Anonymusnak abban a vonatkozásban, hogy a magyaroknak valóban ilyen nevű vezérek ellen, s ilyen sok csatát kellett vívni, de a terület egykori hovatartozásának emléke bizonyos, elhalványult, értelmét vesztett formában még a 13. század elején is fennmaradhatott. A Krónika, ahogy arra már utaltunk, Szvatoplukot tudta a terület egyetlen birtokosának, akit a magyarok az új haza felderítése és jelképes „megvásárlása" (fehér ló epizód) után a Duna mellett csatában győztek le, amelyben Szvatopluk is életét vesztette.122

Kézai Simon a magyarok egyetlen ellenfelének Szvatoplukot tudta, aki felett a Rákos folyó közelében, Bánhida mellett arattak győzelmet, amelynek hírére a Veszprém várában levő Marót, Szvatopluk apja is meghalt.123 Anonymushoz képest tehát a krónikás hagyomány jóval kevesebb legyőzendő ellenféllel és csatával számolt, s kizárólag a morva fejedelemben jelölte meg a végül is alulmaradó ellenséget. A nem kortárs külföldi források közül az orosz őskrónika a magyarok szlávokra való rátelepedését említette.124

Aventinus szerint a magya-