Századok – 1996

Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877

890 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ a prümi apát igazán nem észlelte, hogy a magyarok ténylegesen le is telepedtek a Kárpát-medencében, s 889-es évszáma sem hihető. Tudósításában vannak olyan mozzanatok is, amelyek közvetve utalhatnak letelepedésre, illetve a terület szakaszos birtokbavételére. Szerinte a magyarok „először a pannonok és avarok pusztaságait kóborolták be, vadászattal és halászattal keresvén mindennapi élelmüket, majd a karantánok, morvák és bolgárok határait rohanják meg gyakori ellenséges becsapásokkal".103

Gondolhatnánk arra, hogy Regino először a Dunától keletre levő avar „pusztaság" birtokba vételére utalt, majd a karantánok határainak megrohanásával a honfoglalás második szakaszára. Valójában aligha erről lehet szó. A pannonok és avarok „pusztaságai" (solitudines) a Kárpát-medence nyugati és keleti felére egyaránt utaló kifejezés lehet, a kóborlás pedig nem férhet össze a letelepedéssel. A karantánok mellett a morvák és bolgárok határairól is megemlékezett, azaz itt lényegében a 892 és 900 közötti kalandozó akciókról tett említést. Regino esete példaértékű lehet, hiszen a fontos értesülések birtokában levő krónikás sem észlelte a magyarok letelepedését. A kortársak a magyarok kalandozásait, pusztításait feljegyezték s a magyarokkal úgy számoltak, mint egy váratlanul megjelenő, majd távozó harcias néppel. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kalandozások szinte „eltakarták" a kortársak szeme elől a Kárpát-medencei megtelepedést, s csak egy idő után jöttek rá, hogy a rabló, pusztító akciók szaporodása mögött az is rejlik, hogy a magyarok közelebbi, új hazájukból intézik támadásaikat. E tévedéshez az is hozzájárulhatott, hogy míg a magyarok 890 előtt csak elvétve kalandoztak Etelköztől nyugatra, a 890-es években három kalandozó akciójukról (892, 894, 895) is tudunk. Van-e nyoma a forrásokban annak, hogy a magyarok több szakaszban vették birtokba a Kárpát-medencét. A korabeli vagy közel korabeli források, ahogy arra utaltunk, lényegében egyszeri hódításként értelmezhető híreket adtak az eseményről. A későbbi forrásokban találkozunk olyan tudósításokkal, amelyek több ütemben történt honfoglalásról számolnak be. A XIV századi krónikakompozícióban több helyen is találunk erre utaló passzusokat. Miután az új hazát kereső magyarokat egy katasztrófa érte, a sasok támadása, amely siettette Magyarországra való bejövetelüket, először Erdélyt szállták meg, ahol „egy ideig maradtak", s „megpihentek és barmaikat erőhöz juttatták".104

A Krónika szerint Erdélyben ölték meg Árpád apját, Almost, „nem mehetett ugyanis be Pannóniába".10

5

A Szvatoplukhoz küldött követség (fehérló-monda) után a magyarok benyomultak Magyarország közepére, s a Duna mellett vívott csatában legyőzték e föld urát, Szvatoplukot, aki maga is a folyóba veszett.106

A leírásból egy-két szakaszra tagolódó honfoglalás következik: előbb Erdély, majd pedig Pannónia (a Krónika tudósítása a Duna körüli területre utal, de ez nem egyértelműen a Dunántúl) megszállása. A Krónika 54. fejezete szerint Szvatopluk legyőzése, a pannóniai megszállás után hat évet pihentek a magyarok, s csak a hetedik évben támadták meg Moraviát és Bohemiát.107

E tudósítás alapján gondolhatnánk arra, hogy Erdély és a Dunától keletre levő terület megszállása után iktattak be rövidebb, a Krónika által hat évre tett szünetet a magyarok, s utána indítottak hadjáratot, amelynek eredményeképpen 900-ban a Dunántúlt is megszállták. Egy ilyen értelmezés ellen szól, hogy a Krónika Pannónia (egész Magyarország Erdély kivé-