Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 887 időpontjául, hangsúlyoznunk kell, hogy ekkor csak a Kárpát-medence keleti, morva és bolgár fennhatóságú területei kerülhettek magyar kézre. Egy másik lehetőséget is fel kell vetnünk, amelyet a szakirodalomban Salamon Ferenc, Gombos E Albin és Váczy Péter képviseltek. Eszerint nemhogy 895-ben, de még 896-ban sem jöttek be a magyarok a Kárpát-medencébe.8 4 Mivel a rendelkezésre álló forrásokban még közvetve sem találunk adatot a magyarok felbukkanására e térségben 897-ben, nem túl valószínű, hogy ebben az évben telepedtek volna be. A szakaszos hódítás elmélete szerint azért nem szerepelnek a magyarok hitelt érdemlő forrásokban a 896-897-es években, mert ekkor rendezték soraikat a besenyő vereség után, biztosították az újonnan megszállt területet.8 5 A 898-as év szerepel ugyan az orosz őskrónikában, de e forrás a korai időszak évszámait tekintve kevéssé mondható megbízhatónak. Hasonlóképpen említi Liudprand is a magyarok megmozdulását ez évben, de az általa leírt itáliai akció a szakirodalom helytállónak tűnő nézete szerint 899-ben volt.8 6 így Salamon 898-as évvel számoló feltevése aligha helytálló. Komolyabban szóba jöhet a 899-es és a 900-as év. Az előbbi azért, mert ekkor Arnulf császár hívására a magyarok Itáliára törtek és beavatkoztak az ottani harcokba. Az itáliai kalandozás 899 tavaszán indult, s a magyarok nyilván keresztül haladtak a Brazlavra bízott Pannónián. Elvileg ugyan ekkor is elfoglalhatták volna Pannóniát, de ez kevéssé valószínű.87 899. szeptember 24-én a Brenta folyónál Arnulf ellenfele, Berengar király felett arattak győzelmet a magyarok.88 Az itáliai kalandozás áthúzódott a következő évre is, s csak 900 nyarán tértek vissza a magyar csapatok. Erre abból következtetett a történeti kutatás, hogy Theotmár salzburgi érsek 900 tavaszára, illetve július 15-re datált levelében már tudott arról, hogy Itália ismét szabaddá vált, azaz a magyarok kivonultak onnan.89 Pannónia megszállását több tényező is elősegítette. Az egyik a morvák 898-tól kezdődő belháborúja, amelybe a frankok is beavatkoztak. Arnulf 898-ban és 899-ben is csapatokat küldött Morvaországba.90 Nem tudunk viszont arról, hogy 892-höz hasonlóan magyar csapatok is részt vettek volna e harcokban, Arnulf csak az itáliai harcokban alkalmazhatta veszélyes szövetségeseit. A másik, Pannónia megszállására ösztönző tényező Arnulf császár 899. decemberi halála lehetett. A császár halálával megszűnt ugyanis a szövetség a magyarok és a frankok között.91 A Dunántúl megszállását a történeti kutatás különbözőképpen rekonstruálta. A Fuldai Evkönyvek szerint az Itáliából visszatérő magyarok „ugyanazon az úton tértek vissza, amelyen jöttek, elpusztítván Pannónia nagy részét".9 2 Pauler Gyula ebből arra következtetett, hogy „ekkor tehát a Dunántúlt, Pannóniát még nem bírták, mert saját birtokukat csak nem pusztították volna el".9 3 Hóman Bálint szerint a visszatérő sereg „megsemmisítette Braszláv herceg Balaton-vidéki hűbéres tartományát", s „néhány hónap múlva, még 900 nyarán felkerekedtek Tisza vidékén és a Garam és Vág közt tanyázó törzsek s a Dunán átkelve, minden ellentállás nélkül vették birtokukba Pannóniát".94 Deér József óvatosabb megfogalmazása szerint „a brentai csata megvívása után, 900 táján, megkezdették az addig frank fennhatóságú Dunántúl birtokbavételét."9 5 Györffy György úgy vélekedett, hogy „Árpádnak és Kurszánnak elég volt az itáliai sereget hazahívni" Arnulf halála után. „A Pannónia területén áthaladók megálltak, és helyi ellenál-
