Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 885 Bálint óta számol egy 890-es évekre tehető, nagyarányú kelet-nyugat irányú népességmozgással, amely hozzávetőlegesen az Aral-tótól a Kárpát-medencéig terjedt.6 6 Konstantinos császár a DAI 37. fejezetében erről csak azt jegyezte fel, hogy 50 vagy 55 éve az úzok és kazárok támadásának hatására a besenyők nagy része elvándorolt régi, Volga és Urál vidéki hazájából, egy részük helyén maradt és az odaköltöző úzokkal együtt élt. A bizánci császár azt is feljegyezte, hogy a hazát kereső besenyők a magyarokat űzték el, s azok földjén telepedtek le.67 Munkájának más fejezeteiben (38., 40., 41. fejezetek) arról is szólt, hogy a hazát kereső magyarok a morvák rovására szereztek maguknak új hazát.6 8 A DAI alapján egy olyan, 893-902 közé tehető vándorlási hullám vázolható, amelynek során az úzok a besenyők, a besenyők a magyarok, a magyarok pedig a morvák földjére telepedtek le. A besenyőket megmozdító eseményekről muszlim források is beszámoltak. A kortárs at-Tabari szerint Iszmail ibn Ahmed khoraszáni (szamarkandi) emír 893 tavaszán sikeres támadást indított a steppei türkök ellen6 9 Ötven évvel későbbi tudósításában Maszúdi úgy számolt be erről az eseményről, hogy a támadás a karlukok ellen folyt. Maszúdi azt is megemlítette, hogy egy másik művében foglalkozott azzal, hogy „mi volt az oka annak, hogy a türkök e négy fajtája (ti. a magyarokat és besenyőket négy névvel illeti - T. S. L.) Keletről elköltözött, miféle háborúk és portyázások voltak közöttük, valamint a Guzziya (ti. úzok -T. S. L.), a Harluhiya (ti. karlukok - T. S. L.) és a Kimakiya (ti. kimekek - T. S. L.) között a Gurgán-tó (ti. Aral-tó - T. S. L.) mentén".70 Míg Hóman Bálint a tudósításhoz ragaszkodva úgy vázolta az eseményeket, hogy a szamanida emír támadása a karlukokat érte, s az úzok csak később kapcsolódtak be, Györffy György az úzokat értette türkökön, s közvetlenül ellenük irányuló támadásként mutatta be a 893-as arab akciót. Hóman 893-tól kezdődő népvándorlást említett, Györffy György pedig 894 körüli népvándorlásról emlékezett meg.71 A történeti kutatás jobbára elfogadta azt, hogy a 890-es években számolhatunk egy népvándorlással. Van olyan nézet, amely klimatikus változással, kiszáradási periódus kezdetével magyarázta a népmozgást.7 2 A kutatók többsége a vázolt háborúkkal kapcsolta össze e vándorlást.7 3 Zimonyi István úgy értékelte a források tudósításait, hogy a karlukok, kimekek, úzok közötti korábbi egyensúly felborult, s ez vezetett a vándorláshoz.74 Van olyan álláspont is, amely szerint nem kell közvetlen összefüggést keresnünk az arab uralkodó 893. évi támadása és a vándorlás között.7 5 Nézetünk szerint mindenképpen óvatosan kell eljárnunk a feltételezett népvándorlási hullám rekonstruálása és időrendje kapcsán. Egyfelől utalnunk kell azokra a jogosnak tűnő kételyekre, amelyek szerint óvakodnunk kell attól, hogy feltehető helyváltoztatások esetén mindenáron egy keletről nyugatra irányuló, láncreakciószerűen végbemenő népvándorlási hullámot konstruáljunk.7 6 Ebben az esetben is több probléma akad. Egyrészt bizonytalan, hogy Konstantinos leírását és a muszlim források tudósításait összekapcsolhatjuk-e. Az is kétséges, hogy ha az emír portyáját e népmozgás kiinduló pontjául egyáltalán elfogadhatjuk, mennyi idő múlva mozdultak ki szállásaikról az érintett népek, s e folyamat mikor érte el a magyarokat. Ezért bizonyos óvatossággal úgy foglalhatunk állást, hogy a legkorábban 893-tól meginduló népmozgások a Konstantinos 37. fejezetéből is kikövetkeztethető 893-902-es intervallumban érinthették az úzokat, a besenyőket
