Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
884 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ bulgáriai hadjárat után a magyarok visszatértek saját földjükre, Simeon pedig békét kötött Leó császárral. Ezután a magyar haderő eltávozott, a besenyők pedig Simeonnal együtt támadtak a magyar családokra és a földjüket őrzőkre. Ez azt jelenti, hogy Konstantinos „kivonta" a magyar haderőt vagy legalábbis kalandozásra vonuló részét az etelközi katasztrófából.5 9 E rejtélyt azzal a hipotézissel sem lehet megoldani, amely szerint Simeon Havasalföldön, tehát az etelközi szállásterület délnyugati részén támadt a magyarokra.6 0 Elfogadhatónak tűnhetne az a magyarázat, amely a magyarok pannóniai kalandozásával, majd a honfoglalás megkezdésével magyarázza a magyar haderő távollétét Etelközből.6 1 Itt is adódik azonban néhány megoldhatatlannak tűnő kérdés. Egyrészt, amint arra utaltunk, a Fuldai Evkönyvekben a 894-es évnél szerepel a pannóniai kalandozás, s csak a 895-ös évnél a bulgáriai háború. Másrészt Konstantinos a DAI 38. fejezetében megemlítette, hogy a besenyők a magyarokat fejedelmükkel, Árpáddal együtt űzték el. így Árpád nem vonulhatott be a Kárpát-medencébe diadalmas honfoglaló hadai élén, miközben népét váratlan besenyő támadás érte, mivel éppen hogy e tudósítás értelmében még ő is Etelközben volt.62 Halvány lehetőségként marad még az, hogy valamely Etelközhöz közeli szláv törzs ellen ment portyázni a magyar haderő. Ilyen akciókat a muszlim források 870-880 körüli időkre vonatkozó híradásai szerint gyakran folytattak a magyarok.6 3 Ha mindezen kételyek ellenére elfogadjuk a DAI 40. fejezetében szereplő történetet, lehetségesnek tarthatjuk, hogy a 894-895 táján lezajlott bolgár-magyar háború következményeképpen, bolgár felkérésre besenyő támadás érte az etelközi szállásterületet, amelyet a magyar törzsek a kalandozásra kivonult haderő távollétében nem tudtak visszaverni. E rekonstrukció esetén lehetséges a magyar honfoglalás kezdeti, első szakaszát feltételezni 894-896 között, amelyet a DAI 40. fejezete a kalandozó hadjáratból visszatérő sereghez, a 38. fejezet viszont éppen a szállásterületről Árpád vezetésével a besenyők által kiűzött magyarokhoz kapcsolt. Konstantinos szerint az Etelközből elmenekült magyarok, illetve a kalandozásból Etelközbe visszatért magyarok a morvák földjét, „Nagy Moráviát" foglalták el, amelyet azonosított a későbbi magyar szállásterülettel, Turkiával és a folyók felsorolása (Temes, Maros, Körös, Tisza) alapján a Kárpát-medence keleti részeire tett.6 4 Utalnunk kell azonban bizonyos akadályokra. Egyrészt arra, hogy e rekonstrukció esetén azt kell feltételeznünk, hogy mind a magyarok, mind pedig a besenyők kalandozó hadjáraton voltak. Az előbbiek távolléte megkönnyíthette a besenyők, míg a besenyők távolléte a támadó úzok és kazárok dolgát. A véletlenek ilyen láncreakciószerű egybeesése azonban nem túl valószínű. Ráadásul a Fuldai Evkönyvek 896-os adata alapján 896-ban tételezhetnénk fel magyarok megjelenését a Dunától keletre levő térségben Lehetséges azonban, hogy Arnulf mindössze Itáliába való távozása miatt — amely kapcsolatban állhatott császárrá való koronázásával 896 elején — bízta Pannóniát Brazlavra, s egyáltalán nem a közeli magyar veszély vagy jelenlét miatt. Ez esetben az Annales írója kötötte össze a voltaképpen egyáltalán nem összetartozó eseményeket: a bulgáriai harcokat és Brazlav megbízatását, amelyet a fentiek alapján 895-re is tehetünk.65 A besenyők etelközi támadásának meghatározásában segíthet a népvándorlási hullám közelebbi időrendjének tisztázása. A magyar történeti kutatás Hóman
