Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 883 be röviden a magyar-bolgár háborúról, mint az ténylegesen történt. Ráadásul a 895-ös rövid híradás vélhető bizánci informátorát hasonlóképpen felfedezhetjük a Fuldai Evkönyvekben, mégpedig a 894 végén Arnulf császárnál járt bizánci követben, Anastasiusban.50 Talán nem lehetetlen, hogy egy 894-re vonatkozó információt a Fuldai Evkönyvekben a következő év elejére tettek át. Mindenképpen vitatható kérdés a bolgár-magyar háború pontos időpontja, amelyet a fentiek alapján 894-896-ra tehetünk, s legvalószínűbb időpontját 895-ben jelölhetjük meg. Egy fontos kérdés, amelyet nem kerülhetünk meg, hogy vajon a bolgár-magyar háború időpontjából következtethetünk-e a besenyő támadásra, illetőleg a honfoglalásra. Mindez annak függvénye, hogy vajon hitelt adunk-e Konstantinos császárnak a DAI 40. fejezetében szereplő történetének vagy sem. A történeti kutatás jobbára elfogadta a bizánci császár híradását a bolgár-besenyő összefogásról s együttes támadásról a magyar szállásterület ellen, miközben a magyar csapatok valahol hadjáraton voltak, kalandoztak.51 Jó néhány kutató kételyének adott hangot a 40. fejezet tudósítását illetően, s azt a valóságot némiképpen torzító forrásként értékelte.52 Valóban van néhány elgondolkoztató körülmény a DAI e passzusában, amelyet nehéz pontosan értelmezni. A kutatás rámutatott arra, hogy Konstantinos szerint a besenyőket ugyanúgy kétfelől érte támadás az úzok és kazárok részéről, mint ahogy a magyarokat a besenyők és a bolgárok részéről.53 Ennek kapcsán bizonyos kétely övezte a bolgár-besenyő szövetséget is, hogy vajon nem a bizánci császár rekonstruálta-e az eseményeket a bizánci diplomácia gyakorlatát figyelembe véve.5 4 Ráadásul Konstantinos az egyetlen, aki a DAI egyetlen passzusában hírt adott e szövetségről, más forrás ezt nem erősíti meg, sőt többnyire ellene szólnak más források, illetve megfontolások. A Fuldai Evkönyvek és Georgius Monachus Continuatus a vereségek utáni végső bolgár győzelemről számoltak be, míg az orosz évkönyvek és Bölcs Leó csak a bolgár vereségekről tudósítottak. Ahogy az említett források csak bolgár-magyar harcoktól tudtak, hasonlóképpen Regino és Konstantinos más passzusai szerint a magyarokat kizárólag a besenyők űzték ki korábbi hazájukból.5 5 Tovább növelheti a kételyt az a körülmény, hogy a bizánci császár szerint Simeon hasonló kalandozó hadjáratra bérelte fel a besenyőket, mint amilyenben a magyarok vettek részt Bu lgária ellen. Erősítheti e gyanúnkat, hogy a híradás szerint a besenyők leölték a magyarok családjait, kiűzték a földjük őrzésére hátrahagyott magyarokat, de nem telepedtek le ott, hiszen a hadjáratból visszatérő magyarok pusztán találták szállásaikat. Ez azért is érthetetlen, mivel a történeti kutatás jobbára azt tételezte fel e tudósítás alapján, hogy a besenyők azért szövetkeztek a bolgár uralkodóval, mert elveszítették Urál és Volga közti szállásaikat az úzok és kazárok támadása következtében, s új hazára volt szükségük.56 Ezért jegyezhette meg okkal Kristó Gyula, hogy a besenyők e szövetség nélkül is kénytelenek lettek volna Etelközre törni.57 A DAI 40. fejezetében Etelközre rontó besenyők aligha veszthették még el hazájukat, legalábbis a konstantinosi leírás nem erről tanúskodik. Hasonló rejtély az, hogy hova mehettek hadjáratra a magyarok, amikor a „besenyők Simeonnal együtt" Etelközre támadtak. A történeti kutatásban felmerült az, hogy még Bulgáriában harcolt a magyar sereg és itt szenvedett vereséget.5 8 Ennek ellentmond az, hogy a konstantinosi híradás szerint a sikeres
