Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 881 kazárok támadása, amelynek következtében elhagyták korábbi szállásaikat, s a magyarokét foglalták el.27 A szakirodalom túlnyomórészt a DAI 948-952 közöttre tehető keletkezési idejétől számította az 50 vagy 55 évet, aszerint, hogy az elvetett szám esetében számkiesést vagy téves betoldást tételezett fel. Ennek megfelelően 893-897-es évszámokhoz jutunk az 55-ös szám segítségével, illetőleg 898-902-es évszámot nyerünk az 50-es szám alkalmazásával. A szakirodalomban az előbbi kombináció nyert polgárjogot, s a honfoglalást kiváltó besenyő támadást (vagy támadásokat) a 893-897 közötti évekre helyezték.28 Nézetünk szerint a 37. fejezet alapján 893-902 közötti időpontban valószínűsíthetjük a magyarokat Etelközből kiűző besenyő akciót.2 9 E keltezés alapján kevés az esélye annak, hogy már 892-ben megszállták volna a magyarok, illetve katonai segédnépeik a Kárpát-medence egy részét, ahogy azt Kristó Gyula feltételezte. Az amúgy is nagy, általa a Dnyepertől az Al-Dunáig számított (s keleten a Donig uralt) etelközi szállásokat nemigen kellett „kiterjeszteni" nyugat felé, hacsak a besenyő és kazár szomszédság miatt nem számolunk új haza keresésének tervével. A 892-es „elő-honfoglalás" dátuma a némileg bizonytalan hitelű, kései Aventinus szövegének, s a Fuldai Evkönyveknek a morvaországi kalandozásra vonatkozó dátumának összekapcsolásán alapszik.30 Ez azért vitatható, mert Aventinus tudósítása az általában 895-896-ra tett honfoglalásra utal, nem pedig egy előzetes foglalásra, a fennhatóság kiterjesztésére. A Fuldai Evkönyvek ugyanakkor a 892-es évnél semmiféle magyar foglalásról nem tudnak. Györffy György 894-re tett „elő-honfoglalását" illetően is merülhetnek fel kétségek. Kristó Gyula utalt arra, hogy a „Kárpát-medence 894 évi birtokba vételének nincs megbízható forrásbázisa", a Fuldai Evkönyvek adata a pannóniai kalandozásról nem tekinthető ilyennek.3 1 Váczy Péter szerint ekkor még a magyarok csak zsákmányolni jártak Pannóniában, ezt jelzi az is, hogy Arnulf frank császár ekkor még nem, csak 896-ban hozott intézkedéseket a tartomány védelmére.32 Azt is meg kell jegyeznünk, hogy Györffy koncepciója szerint egy 893-ban kezdődő népvándorlási hullám következményeként „893-895-ben lehet két ütemben lezajlott két besenyő támadással számolni, de ez még a népvándorlás egykorú észlelői számára is csak egy elmozdulást jelentett".3 3 Paradoxon, hogy Györffy egyáltalán nem számolt egy általa 893 őszére vagy 894 tavaszára tett ún. első besenyő támadás hatásával, s nem ezzel indokolta 894 őszén a Felső-Tiszavidéki „elő-honfoglalást". Nézetünk szerint sem а 892-es, sem pedig а 894-es honfoglalási akció feltevése nem indokolt, mindkét esetben csak kalandozásokkal számolhatunk, amelyek célja nem lehetett sem a leendő haza felderítése, sem pedig a jövendő szállásterület megszállásának előkészítése, amennyiben a besenyők 894-ben még nem űzték ki Etelközből a magyarokat.34 Valószínűnek tartjuk tehát, hogy a besenyő támadást megelőzően nem került sor a Kárpát-medence megszállására, így a három fázisra tagolódó modellt megkérdőjelezzük. Kérdés, hogy mikor jöttek be az Etelközből kiűzött magyarok a foglalás igényével, azaz mikorra tehetjük a honfoglalás kezdetét. Itt hangsúlyozni kívánjuk, hogy természetesen nem a megtelepedés időben elnyúló folyamatára gondolunk, hanem a megszállás kezdetére. A honfoglalást kiváltó besenyő támadást a DAI 37. fejezete alapján 893-902 közé tehetjük. Ezen időhatárokon belüli pontosabb időmeghatározást több forrás segíti. Az egyik a DAI 40. fejezete, amely
