Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
880 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ széles körben elterjedt, s különböző történeti eseményekre alkalmazzák. így például a 16. századi magyarországi oszmán terjeszkedés négy fázisát (az ellenséges ország pusztítása, döntő csatában az ellenséges haderő leverése, a hűbéri függés és a teljes bekebelezés) állapította meg a kutatás.18 Etelköz besenyő, s a Kárpátmedence magyar meghódítása kapcsán jómagunk is szakaszos hódítási-foglalási modellt említettünk, amelynek első fázisában pusztítottak a támadók, második fázisában pedig letelepedtek a feldúlt területen, azaz oszmán analógiával élve a hódítás első és negyedik szakaszát különböztettük meg.19 Tudatos nyugatra törekvést, tudatos honfoglalást tételezett fel több kutató is.2 0 GyöríTy György a Felső-Tisza vidék általa 894-re tett megszállása kapcsán, majd Árpád ezt követő bevonulása kapcsán hangsúlyozta a tervszerűséget, amelyet megzavart a váratlan besenyő támadás.2 1 Vele szemben a honfoglalás első két szakaszát illetően tagadta a tudatosságot Kristó Gyula, bár ő is utalt arra, hogy a besenyő és kazár veszély miatt a magyar szállások nyugat felé tolódtak a 880-as években.2 2 A történeti kutatásban tehát korántsem egyértelműen elfogadott a tudatos, tervszerű honfoglalás modellje, ráadásul ez utóbbi sem tartalmazza egyértelműen azt, hogy a magyarok több fázisban szándékoztak elfoglalni a Kárpát-medencét. így tehát azzal számolhatunk, hogy a magyar honfoglalást azért tartotta szakaszos jellegűnek a kutatók többsége, mert szerintük néhány éves időbeli eltéréssel szállták meg a magyarok az ország keleti és nyugati részeit. 2. A honfoglalás szakaszainak időrendi kérdései Ahogy arra utaltunk, szinte alig vetődött fel a magyar történetírásban az a lehetőség, hogy a honfoglalás menete másként alakult. Alapvetően szükséges, hogy megvizsgáljuk, vajon a források alapján beszélhetünk-e több ütemben történt honfoglalásról, milyen lehetséges időpontok merülhetnek föl a magyarok beköltözésének időpontjaként. Rendkívül izgalmas probléma az is, hogy vajon a korabeli Európa — amint azt az egykorú források tükrözik — hogyan észlelte a magyarok Kárpát-medencei megjelenését. Régi felismerés, hogy a kései magyar krónikás hagyományban szereplő különböző évszámok (677, 872, 884 stb.) nem alkalmasak a honfoglalás időpontjának megállapítására.2 3 Hasonló a helyzet a kortárs Regino egyébként értékes híradásával, aki 889-re tette a besenyők által elűzött magyarok kiköltözését hazájukból.2 4 Több kutató is rámutatott arra, hogy a művét 908-ban befejező prümi apát utólag sorolta be a magyarokkal kapcsolatos híradásait egy évhez, így évszámát a korábbi történetírás is legfeljebb a Levediából Etelközbe költözés dátumaként fogadta el.2 5 A kutatásban a honfoglalás folyamatának kezdő időpontjául felmerült többek között 892 is. Az időponttal kapcsolatban több nehézség adódik. Elsőként említenénk azt, hogy a magyar honfoglalás kiváltó okának a források (Regino, Konstantinos) alapján mindenképpen a besenyők Etelköz elleni elementáris erejű támadását kell tekintenünk, amelyre a magyarok később is félelemmel emlékeztek vissza.2 6 Regino évszáma nem jöhet szóba, így ezt Konstantinos császár műve egyes passzusai segítségével határozhatjuk meg hozzávetőleges pontossággal. A bizánci uralkodó leginkább datálható megjegyzése szerint (DAI 37. caput) a besenyőket 50 vagy 55 éve érte az úzok és
