Századok – 1996

Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877

A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 879 rint „a magyarok 894-900 között nagyjából három szakaszban vették birtokba Pannóniát: 894-895 között a Felső Tisza-vidéket és Erdélyt, 895-900 között a Dunától keletre teijedő részt és 900-ban a Dunától a Fischa és Kis-Kárpátok vonaláig."1

1

Több vonatkozásban hasonló hipotézist fejtett ki Kristó Gyula. Szerinte „a magyar honfoglalás...892-893 táján kezdődő és 900-ban befejeződő, közel egy évtizedig elhúzódó folyamat volt." Feltevésében szerepel a 893-tól számítható népvándorlási hullám, de ezt Györffyhez hasonlóan csak a második, általa 895-re vagy 895-896-ra tett, a törzsszövetség egészét érintő szakaszhoz kapcsolta. Kristó Aventinusra, a Fuldai Evkönyvekre és részben a Krónikára építő elmélete szerint a Kurszán vezette katonai segédnépek már 892-ben betelepedtek vagy laza fennhatóságuk alá vonták a Kárpát-medence keleti felét. Ezt az akciót a szállásterület kiterjesztéseként értékelte, amely nem jelentette ugyanakkor Etelköz feladását. Erre csak a besenyők által kikényszerített 895-ös vagy 895-896-os honfoglalás során került sor. A honfoglalás harmadik szakaszát szerinte is a dunántúli terület 900. évi megszállása jelentette.1

2 A honfoglalást előkészítő, fő és befejező fázisokra tagoló felfogás dominánsnak mondható,1

3

ugyanakkor más elméletek is jelen vannak a honfoglalással kapcsolatban. A hagyományos, Hómanra és Paulerre visszanyúló, a honfoglalást 895. vagy 896. és 900. évi,1

4

illetőleg 895., 900. és 902. évi szakaszokra tagoló felfogással is találkozunk.1

5

Más nézet szerint a honfoglalás „pontos éve 894", amikor a magyarok előbb Bulgáriában kalandoztak, majd birtokba vették a Garam-Duna vonalig terjedő területet, ahova a bolgár-besenyő támadás következtében a hét törzs népe menekült. E hipotézis azonban nem foglalkozik Pannónia birtokba vételével, s a honfoglalást csak a Kárpát-medence keleti felének elfoglalására és a nép ezt követő megjelenésére korlátozza.16

A honfoglalást egyszeri és nem szakaszokra bontható eseményként értékelte Váczy Péter. Egyedi, távolról Salamon Ferencére emlékeztető feltételezése szerint a magyarok sem 892-ben, sem pedig 894-ben nem telepedtek be a Kárpát-medencébe. Váczy elvetette a besenyő támadás összekapcsolását a bolgár háborúval, így a hagyományos 895-ös időpontot is. Felfogása szerint a magyarok a frank Pannónia 900. évi birtokba vétele előtt nem adták fel Etelközt, sőt határait sem terjesztették ki a Kárpátokon túli részekre. A besenyők a magyarok itáliai hadjárata (899-900) alatt támadtak Etelköz ellen, s ekkor 900 őszén kényszerültek a magyarok a Kárpát-medencébe.17

A kutatás jelenlegi állását egészében úgy értékelhetjük, hogy a 100 évvel korábbi álláspont két sarkalatos pontja lényegében érvényben maradt, ti. hogy a honfoglalás folyamat volt, s szakaszokra tagolódott. Változás annyiban történt, hogy jelenleg 892 (894) és 900 között értelmezik a Kárpát-medence birtokbavételét, a 892 előtti időszakot egyértelműen kizárták a kutatók. A honfoglalás döntő szakaszát szinte kizárólag 895-896-ra tették, amikor a Dunától keletre levő, morva és bolgár fennhatóságának tartott területek meghódítására került sor. Ettől néhány évvel későbbi eseménynek tekintették a frank uralom alatt álló Pannónia 900-ra tett megszállását. Alapvetően fontos kérdés, hogy érvényesült-e a Kárpát-medence megszállása során tervszerűség, illetve tényleg időbeli különbségekkel szállták-e meg az új hazát a magyarok, vagy legalábbis kétséges ez. A „szakaszos hódítás" sémája