Századok – 1996

Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877

878 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ aki részint Anonymus, részint pedig más források (Metód-legenda stb.) alapján 884-re tette a magyarok megtelepedésének kezdetét. Szerinte 884-892 között a Dunától keletre levő részeket szállták meg a magyarok, 892 után terjeszkedtek tovább.3

Szabó Károly Regino évszámára építve 889-re tette Etelköz elhagyását, a Kárpát-medencébe való benyomulást, míg a teljes meghódítást, a dunántúli részek birtokbavételét az itáliai kalandozás évére, 899-re keltezte.4

Salamon Ferenc a többi kutatótól eltérően döntő körülménynek nem a honfoglalás kezdetét, hanem a bizonyosabban meghatározható befejezését tekintette. Ezért felvetette az itáliai hadjárat végét, s a Pannóniába való visszatérés időpontját jelentő 900-as évet. Végül azonban az itáliai hadjáratot megelőző, az általa 895-896-ra tett bolgár háborút követő évre, 898-ra tette a dunántúli országrész meghódítását, s ezáltal a honfoglalás befejezését. Salamon értelmezésében a honfoglalás nem szakaszos jellegű, lényegében egyszeri, egy évhez köthető betelepedéssel számolt.5 A Millennium megünneplését, s a további kutatás irányát illetően Pauler Gyula hipotézise vált meghatározóvá. Pauler korábbi cikkeiben, a bizottság számára készített véleményében, s későbbi könyveiben is két elhatárolható szakaszra bontotta a honfoglalás folyamatát. Szerinte a besenyők 895-ben a bolgárok ellen harcoló magyarokra támadtak, akik 895 végén Etelközt elhagyni kényszerültek és a Kárpát-medence keleti felét szállták meg. Néhány év szünet után, itáliai kalandozásukat követően Pannóniát (Dunántúlt) is elfoglalták.6 Marczali Henrik a Magyar Nemzet Története első kötetében 896-ra tette a honfoglalás kezdetét, a magyarok megjelenését a Kárpát-medencében, s az itáliai kalandozást megelőzően, 899 elejére Pannónia végleges megszállását, a honfoglalás befejezését.7 Azt lehet mondani, hogy a századfordulótól kezdve hosszú ideig általánosan elfogadott volt a honfoglalás szakaszos jellege. A kutatók túlnyomó többsége, Salamon Ferenccel ellentétben, az első szakaszra, a honfoglalás kezdetére helyezte a hangsúlyt, azt szinte magával a folyamat egészével azonosította. Eltérés csak abban mutatkozott, hogy a besenyő-bolgár támadás időpontjától függően 895-re vagy 896-ra helyezték a magyarok Kárpát-medencei beköltözését.8 Bizonyos fokig Hóman Bálint kutatásai módosítottak e modellen. Újdonság elméletében, hogy 893-tól népvándorlási hullámmal számolt, s jórészt ehhez kapcsolta a magyarok 895-re tett beköltözését. Feltevése szerint 898-ban, 900-ban és 902-ben is foglalásokra került sor, tehát nem két, hanem több ütemben történt meg a Kárpát-medence teljes birtokbavétele.9 Hóman elméletét elfogadták, s sokáig e koncepció határozta meg a honfoglalás menetéről kialakított képet.10

Hoszszú idő után Györffy György fejtett ki új feltevést a honfoglalás lefolyását, szakaszait illetően. Györffy átvette Hómantól a 893-tól számítható népvándorlási hullámról vallott elméletét, s Hómantól eltérően nem 889-re, hanem 893-ra tette a magyarokat ért első besenyő támadást. Hóman a 892-es morvaországi és 894-es pannóniai kalandozásokat ugyan a honfoglalás előkészítéseként és a tudatos nyugatra törekvés jeleként értékelte, de nem számolt a magyarok betelepedésével ezen akciók alkalmával. Györffy szerint 894-ben Szvatopluk halála után a Pannóniát dúló sereg a Felső-Tisza vidékére vonult, s itt várta be Árpád 894 őszén vagy 895 tavaszán megérkező honfoglaló seregét, amelyet hamarosan követett a hét törzs besenyők elől a Kárpát-medencébe menekülő népe. Györffy nézete sze-