Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 85 A török kereskedelem élénkítésére megoldás: szabadság, mérsékelt vámok, türelem és idő.2 8 Új kereskedelmi szerződést a portával egyenlőre nem kötnek, tovább folyik a szabályozás rendeleti úton. Egyre inkább a török alattvalók meghonosítása és letelepítése lesz a cél. A Kamara és a helytartó Tanács vegyes bizottságot alakít, mely Balassa János elnöklete alatt 1770. november 22-én a belföldi árukkal való közvetítő kereskedelmet kifelé (minthogy ők az egyedüli nagykereskedők), 5% lefizetése ellenében megengedhetőnek véli. Ennek előfeltétele a hűségeskü letétele, amely által császári alattvalókká lesznek, ezeknek sorsáról minden ezután következő rendelet, külön intézkedik, lehetőleg olyan értelemben, hogy az eskü letételét meggyorsítsa. 1772. január 27.: a császári alattvalóvá lett görögöknek kedvezményként megengedi, hogy a török alattvalókhoz hasonlóan keleti árukat 3% vám ellenében be és átvihetnek az országon, ha családjukkal itt laknak.2 9 1772. november 7-én a királynő elrendeli, hogy a harmincad hivatalnokok a hatóságok segítségével kutassák át a török boltokat, úják össze és foglalják le a nem török eredetű árukat s terjesszék fel végső döntés céljából, a Kamara pedig szerezze be a hatóságoktól a török alattvalók jegyzékét. A Magyar Kamara a hazai hatóságok enyhébb felfogása értelmében intéz válaszfeliratot a királynőhöz. A helyzet jobb ismerőjeként megírja, hogy a török üzletek bezárása nem ér semmit, mert ehhez a megyék támogatása kellene. A török alattvalóknak félévi határidőt kellene engedni, hogy az alatt eladják áruikat vagy 5% mellett kivigyék Törökországba. A török kereskedőket ismét 4 részre osztja: 1./ Nélkülönözhetetlenek, ahol más nincs: Kecskemét, Kőrös, Jászberény Gyöngyös, Eger, Miskolc, Tokaj, Gyula, Nagyvárad és Arad. 2./ Éppúgy a görögök, akik faluról falurajárnak olyan iparcikkekkel, amiket hazai iparosoktól és kereskedőktől vesznek. A falusi emberek egyetlen bevásárlási forrása az ő kereskedésük. 3./ Azoknak a kereskedését meg kell tiltani, akik borral és marhával kereskednek Felső-Magyarországon, jószágokat bérelnek Borsod, Szabolcs, Bihar, Békés, Csanád, Arad vármegyében és marhákat tenyésztenek. 4./ A szabad királyi városokban élők, ezek belföldi vagy 5%-kal behozott vagy becsempészett árukkal kereskednek, ezeknek az áruit el kell kobozni. Az 1761. október 11-i javaslattal összevetve nem sokat változott a Magyar Kamara véleménye, csak annyiban, hogy a felsorolt kompániák kereskedését 1772-ben már nélkülönözhetetlennek tartja. A Kereskedelmi Tanács jegyzőkönyve mindezeket figyelembe véve a Magyar Kamara által nélkülönözhetetlennek tartott kereskedők működését engedélyezi, de annyi szigorítást tesz, hogy ezek árukészletét is vegyék számba, a városok pedig 6 hónapon belül lássák el magukat más kereskedőkkel vagy pedig a török alattvalók tegyék le a polgárok sorába bejutást jelentő, a Helytartó Tanács 1769. évi rendeletében előírt formula szerinti hűségesküt, melynek letételét az Udvari Kamara jelentős pénzösszeg kifizetésével kapcsolja össze és a kihágásokért fizetendő bírságokat is kijelöli.
