Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

86 PETRI EDIT Az 1768-1774. között dúló orosz-török háború idején sorra látnak napvilágot a török alattvalók kereskedését korlátozó intézkedések. Már az 1769. évi igen részletes összeírás, az útlevélkényszer, árubehozatal ellenőrzés előrevetíti a szakirodalomban csak „hűségeskü" rendeletnek aposztrofált királyi rendelet árnyékát. Ezek után annak a balkáni kereskedőnek, aki továbbra is szabadon akar kereskedni, homagiátussá kell válnia, és a Habsburg Monarchia hűségére kell áttérnie. Aki 1774. december 31-ig a királynő alattvalója lesz, behozza feleségét és gyermekeit — a törvényhatóságtól arról bizonyítványt kap, ha pedig nőtlen, azt is igazoltatnia kell. A hűségeskü letételéig csak akkor kereskedhet, ha vagyona arányában 50-100 arany óvadékot tesz le. Amennyiben az év végéig nem hozza be családját, az óvadék a kincstárt illeti. Aki ellenben török alattvaló marad, még török áruval is csak azzal a feltétellel kereskedhet, ha a határszéli basáktól igazolást hoz, a többieket be sem szabad engedni. A hűségesküt nem tevő ingatlanait ki kell sajátítani, boltjait be kell zárni, áruit el kell kobozni, majd kiárusítani, s az így befolyt összegeket letétbe helyezni. Az immár nem türelmezett görögök, mint a megelőző évtizedekben oly sokszor tanújelét adják, most is kibújnak a tilalom alól. Erre a célra is kiválóan alkalmas a „consocietas" jól bevált intézménye, amely amúgy is a két állam polgárai más-más előnyeinek hasznosítására építkezett. Jellemzőnek mondható az az áthidaló megoldás, hogy a — rendszerint idősebb — társ (fivér) hagyta el az országot. Ennek előtte írásos megállapodást kötöttek: a távozó átadta üzletrészét megtelepedő társának, csakúgy, mint egyes végrendeleteknél a hagyatkozás ellentétele a letelepedni kívánó szülőföldön lévő javai voltak. Ezzel lényegében maradt minden a régiben, csak a határ szabott határt az üzleti kapcsolatoknak.3

0 E mellett azonban még számos módszerük volt a halogatásra. Legtöbbször kinnlevőségeik beszedésére várakoztak. Többen rég nem látott feleségüket kerestették, avagy betegségre hivatkoztak. Az előírt határidőt az érintettek panaszára a jelentéstételre kötelezett hatóságok halogatása miatt 1775-ben háromszor is meg kellett újítani. A hűségeskü letételével polgár jogot nyert görögök ezután a szó szoros értelmében rendes adófizető alattvalókká váltak. Számontartásukra a Helytartótanács 1793. január 22-én kiadott rendeletében elrendeli összeírásukat, feltüntetve az 1791/92-es hadiadó fizetési kötelezettségüket. A hűségesküt tett görögök magukat nem kis öntudattal ugyanolyanoknak tartják, „... mint Pesten, Budán, Szegeden, Debrecenben, s más Királyi Városokban és Privilegiált Mezővárosokban minemű Ketskemét és Vácz is az ott lakó Purgerek... valamint több Ketskeméti Lakosok mi is igaz Hazafiaknak tartjuk magunkat."31 Arra a kérdésre: vajon, mi okozta a török alattvalóknak a kereskedésből kiszorulását, a következőkben adhatjuk meg a választ: Magyarországon meglehetősen ellentmondásos gazdasági politika érvényesül a 18. században. A birodalmat egységes egészként kezelő politika azon nézeten alapult, hogy az állam politikai hatalma és katonai potenciálja alapvetően a gazdasági prosperitás függvénye. Ez a kiindulópont határozta meg az egyes országok mozgásterét. Mivel a gazdaságot egyértelműen hatalmi eszköznek tekintették, így az a nemzetközi viszonyok min-