Századok – 1996

Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3

4 MOLNÁR ANDRÁS Pozsonyban az ellenzéki főjegyző, Somogyi Antal követté választatásával próbálkozott - sikerrel azonban egyik esetben sem járt.1 Miközben az országgyűlés végeztével az ellenzék többsége eufórikus hangulatban ünnepelte a szólásszabadsági, hűtlenségi perek megszüntetését és a politikai foglyok szabadon bocsátását, Batthyány dühösen utasította vissza az amnesztiát, és újabb, kormányellenes agitációra készült.2

Ehhez természetes közegül szűkebb pátriája, Vas megye kínálkozott. Batthyány 1840-ben több vasi közgyűlésen is megjelent, arról azonban, hogy érdemi szerepet játszott volna megyéje közéletében, még a legjobban informált császári titkosrendőrség sem tudott.3

Politikai ambíciói és egyéni képességei ekkor még nem álltak arányban egymással. Továbbra is vezérszerepre és népszerűségre vágyott, ám nem volt sem a szó, sem a toll mestere; magyarul — bár egyre többet tanult — még keveset tudott, ezért nyilvános beszédre ritkán vállalkozott. Naplót nem vezetett, levelet csak kivételes alkalmakkor írt; az ő elméje nem szült olyan kiváló munkákat, mint Széchenyi vagy Wesselényi könyvei, tőle csupán egyetlen hírlapi cikkre tellett. Hiányosságaival maga is tisztában lehetett, mert amikor ekkortájt megpendítették előtte a gondolatot, hogy legyen az egész ellenzék vezére, a tapasztalatlanságára hivatkozva tért ki a megtisztelő bizalom elől. Ahhoz, hogy a programját megvalósíthassa, segítőre volt szüksége. Röpirat sorozatot kívánt készíttetni a leglényegesebb reformkövetelésekről, és e munka megszervezésére későbbi titkárát, a pesti arisztokrata körök közkedvelt íróját és társalkodóját, Kuthy Lajost szemelte ki. Batthyány röpiratai azonban sohasem készültek el, mert a főnemesség ellenzéki vezérszerepének illúzióját, Batthyány egész koncepcióját szétrombolta Kossuth Pesti Hírlapjának megjelenése.4 A reformeszmék propagálása terén a Pesti Hírlap ragadta magához a kezdeményezést, és a legerősebb közvélemény-formáló tényezővé kezdett válni. Bat+hyányék kezéből kiütötte azt az eszközt, amellyel népszerűségét és nagyöbű társadalmi súlyt, befolyást kívántak nyerni a főrendi ellenzék számára. 1841 első hónapjaiban a Pesti Hírlap irányát és modorát maga Batthyány is „igen kárhoztatta". Kossuthot az arisztokrácia megbuktatására felbérelt pénzsóvár alaknak tartotta, és a hírlapjával együtt a pokolba kívánta. Hosszú hónapokig úgy tűnt, hogy a közös ellenfél, Kossuth egy táborba tereli Batthyányi és Széchenyi Istvánt, akik 1839 óta állandó vetélytársai voltak egymásnak.5

Széchenyi ugyan nem volt hajlandó vállalni a pártfegyelem kötöttségeit, és alkalmanként egyetértett a kormánnyal is, mégis, bízva korábbi népszerűségében, ő is a mágnásellenzék vezérének tekintette magát, és annak hangadója kívánt maradni. Az országgyűlés idején úgy tűnt, hogy a fiatalabb Batthyány kerekedik felül, amikor azonban a diéta berekesztése után Pestre költöztek át, Batthyány korábbi eltökéltsége mintha feloldódott volna az új életforma és az új szórakozási lehetőségek élvezetében. Miközben Batthyány elvegyült a pesti társasági élet színes forgatagában (így pl. éjszakákon át kártyázott), politikai aktivitása lecsökkent, és Széchenyi vette át a kezdeményezést. Pesten újra az elemében volt Széchenyi; fáradhatatlanul lótott-futott, hogy sikerre vigye a legkülönfélébb vállalkozásait. Közben persze azt sem felejtette el, hogy Batthyánynak — anélkül, hogy ő ennek tudatában lenne — változatlanul nagy a befolyása a mágnáskörökben. Amikor 1841 nyarán Széchenyi nyíltan is fellépett