Századok – 1996

Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3

BATTHYÁNY LAJOS ÉS AZ EGYESÜLETEK (1840-1847) 5 Kossuth ellen, mindent elkövetett, hogy Batthyányi maga mellé állítsa. A „Kelet népe" megjelenésekor (1841 júniusában) Batthyány még támogatni látszott Széchenyit, és ekkoriban vállalt szerepet a Széchenyi által szervezett Sopron-Vasi Szederegylet igazgatóválasztmányában is.6 A Kossuth és Széchenyi között kibontakozó politikai vitában Batthyány közvetlenül mégsem nyilvánított véleményt, sem hírlapi cikk, sem pedig röpirat, könyv formájában. A Batthyány által pártfogolt Kuthy Lajos írt ugyan egy röpiratot „Polgári szózat Kelet népéhez" címmel, kétséges azonban, hogy az ebben foglaltak mennyire tekinthetők Batthyány álláspontjának. Kuthy röpiratát a császári titkosrendőrség nem hozta összefüggésbe Batthyány nevével, Széchenyi pedig még említésre sem méltatta, mindazonáltal Varga János úgy véli, hogy Kuthy nem annyira a saját véleményét fejti ki benne, sokkal inkább a nagybirtokos arisztokrácia egy csoportjának, főképp Batthyány Lajosnak a nézeteit közvetíti. Ha ez valóban így van, akkor 1841 végére megváltozott Batthyány Kossuthtal kapcsolatos álláspontja. A röplap elismerte ugyan, hogy számos esetben kifogásolható a Pesti Hírlap hangneme, de miközben több részletkérdésben igazat adott Széchenyinek, Kossuth vezércikkeinek összességét mégsem kárhoztatta, és nem osztotta Széchenyi aggodalmát, hogy azok lázító szelleműek.7 A „Polgári szózat" — akár Batthyánynak tulajdonítható, akár nem — valójában visszhang nélkül maradt, és így nem is volt érzékelhető hatása az általánossá váló politikai vitára. Miután az ország közvéleményét ez idő tájt elsősorban a két meghatározó egyéniség, Kossuth és Széchenyi (valamint a mögöttük felsorakozó politikai elit) uralta és alakította, Batthyány, aki nem azonosította magát maradéktalanul sem az egyik, sem a másik fél álláspontjával, és nem akarta (vagy nem tudta?) befolyását e téren érvényesíteni, egyelőre tartózkodott a politikai közélet nyilvánosságától. Nem érezte magát otthon sem a vármegyék üléstermében, sem pedig a hírlapok és röpiratok világában, így sem Kossuthtal, sem Széchenyivel nem vehette fel a versenyt. Ha vissza kívánta szerezni az ellenzék élén betöltött vezérszerepét, más utat kellett választania. A lehetőségek egyikeként az egyesületi mozgalomban való erőteljesebb részvétel kínálkozott. Ez sem volt persze igazán „szűz" terület, mert Széchenyi ekkorra már számos egyesületnek volt alapító tagja (mint pl. a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülés, Magyar Gazdasági Egyesület, Sopron-Vasi Szederegylet, Pesti Hajós-egylet vagy a Pesti Kikötő Egyesület), Batthyány legfeljebb a Széchenyi által fel nem ismert vagy elszalasztott lehetőségeket használhatta ki. Ilyen irányú elképzelésekkel Batthyány már az 1839 decemberében felvázolt programjában foglalkozott. Kiindulva abból, hogy „minden tartós befolyásnak legerősebb támasza a hasznosság", azt a célt tűzte ki a főrendi ellenzék elé, hogy „többféle hasznos intézetek létesítését vagy igazgatását nekünk köszönhesse a közönség". Az első hasonló jellegű „hasznos intézet", amelynek Batthyány is alapító tagja lett, a Pozsonyban, még az országgyűlés idején megszervezett gyorsírást pártoló egyesület volt. Az egyesület léte és célja szorosan összefüggött a gyorsírással készülő főrendi napló megteremtésével. Batthyány tudatában volt annak, hogy mind ő maga, mind pedig a főrendi ellenzék egésze csak úgy tehet szert a közvélemény szemében nagyobb ismertségre, népszerűségre és politikai