Századok – 1996

Közlemények - Mesterházy Károly: Avarok; szlávok; magyarok a Bükk-hegységben IV/861

AVAROK, SZLÁVOK, MAGYAROK A BÜKK-IIEGYSÉGBEN 865 Eger vidékének és vele együtt a Bükk délnyugati részének fontos forrása IV Béla 1261-es, és V István által átírt 1271-es oklevele, amely az egri püspökséget megerősítette javaiban. Ez az oklevél egy különös egységről beszél, az egri völgy falvairól, melyeket Nagygyőrtől, azaz Diósgyőrtől kezdődőnek mond.3

9

Kétségtelen, hogy Diósgyőr nincs és sohasem volt az egri völgyben. E különös szakaszban az oklevél megfogalmazója talán a 13. századi állapotokat is belevetítette a korábbi adományozások leírásába. Arról lehet szó, hogy a 13. századi adományként megszerzett Cserép falu északi határa valahol a Bodzáshegy (Bozyasheg) táján öszszeért Nagygyőr földjével, a mai Diósgyőrtől DNy-ra kb. 9 km-re.4

0

Cseréptől nyugatra pedig szinte összefüggő birtoktest alakult ki a 13. század derekáig. Cserép 1248-as határai azt jelzik, hogy a hegy lábánál települt falvak a hegy belsejébe is felnyúltak. Hasonlóképpen az Eszaki-Bükk határjárásokból ismert korai faluhatárai is lenyúltak a Garadna vizéig vagy Garadnáig, így Varbó határa 1303-ban,4

1

vagy Dédesé 1221-ben a falutól délre legalább 6 km-re, ahol később felépült Dédeskő vára.4

2 Egyelőre azonban a Bükk keleti oldalának településeit vizsgáljuk. A honfoglalók első nemzedékétől a 11. századig folyamatos temetőket nem ismerünk. Legalábbis teljesen és hitelesen feltárt temető e tájon nincs. Az ismert 10. századi temetők, illetve temetőrészek a 10. század utolsó harmadában megszakadnak. A 11. századi temetőrészek esetleges korábbi szakaszai is ismeretlenek. Úgy látszik, hogy a 10. század végén itt is „birtokoscsere" következett be. Erre utalhat egy kétélű kard (Petersen Y típus) a Miskolc-reptéri temetőből.43

Ha az 1950-es évek ásatási becslései a reptéri homokbánya sírcsoportjainak távolságáról tévesek, és mégis egyetlen nagy temetőhöz tartoznának a sírok, akkor több fogódzónk lenne a települések folyamatosságáról, az átrendeződés mértékéről. Jelen pillanatban annyi látszik bizonyosnak, hogy a Bükk keleti oldalán is megjelent a fejedelmi hatalom. Időpontja nem lehet lényegesen eltérő a nyugati oldalétól. A keleti oldal legfontosabb, stratégiai pontjának Diósgyőr látszik. Az erdők aljában, természettől is védett helyen, források tövében, természetes sziklára épült egy szokásos gerenda-cölöpvázú földvár, melynek nyomait az 1963-as ásatások hozták felszínre. A jelenleg álló, Nagy Lajos kori vár alatt megtalálták a feltehetően tatáijárás utáni első kővár alapfalait, melyek ovális alakban körülfogták a természetes sziklafelszínt. Ezek alatt a falmaradványok alatt minden átmetszésnél vöröses-fekete réteget találtak, és több helyen cölöplyukakat és gerendákból rótt cölöpépítmény nyomait figyelte meg Czeglédy Ilona. A rétegekben talált cserepek azonban nem 9-10. századiak, mint az ásató vélte,4

4

hanem inkább 10-11. századiak. Hiányoznak ugyanis a 9. századra jellemző szögletes edényperemek, melyeken gyakran hullámvonalköteg vagy betűzködött díszítés látható. Ugyanakkor nagy részben tagolt peremtöredékek kerültek elő, karcolt vonaldíszítéssel. Készítési technikájuk, az alapanyag finomsága is a későbbi korra jellemző. Megerősíti vélekedésünket, hogy maga a szerző e cserepeket a karosi és karcsai „szláv" telepek leleteivel hasonlította össze. Azóta kiderült, hogy a karosi „szláv" telep edényei fordulnak elő a karosi honfoglaló temető sírjaiban is.4

5

A diósgyőri vár tehát ispánsági váraink zömével egy időben, a 10. század legvégén, vagy az ezredfordulón épült. Maga Nagygyőr borsodi várföld volt,4

6

ami azt jelenti,