Századok – 1996
Közlemények - Mesterházy Károly: Avarok; szlávok; magyarok a Bükk-hegységben IV/861
866 MESTERHÁZY KÁROLY hogy egyidejűleg indult meg északon és délen is a megye megszervezése. Borsod ellátta a határvár funkcióit, Győr pedig a belső szervezési feladatokat végezte. A szervezés első „bizonyítékai" a vár szolgálatára rendelt népek új települései. Hozzájuk tartozik két, egymáshoz nagyon közel fekvő diósgyőri temetőrészlet: a Lankás úti sír, amelyben két bronz karperec és S végű hajkarika volt, és a Lankás úttal párhuzamosan futó Vörös úti sírlelet, amelyben sok S végű hajkarika és bronz karperec került elő.47 Mindkét sír a 11. század elejéről való. A temető legkorábbi sírjai keltezhetnék az ispáni vár kiépülésének kezdetét. A diósgyőri központ körül jelennek meg az első magánbirtokok, a Miskolcnak nevet adó Miskolc nemé és másoké. Miskolc korai temetőjét nem ismerjük, de a város területéről már kerültek elő korai település maradványok, házak.48 így bizonyos, hogy a reptéri temető népessége önálló, bár írott forrásból nem ismert faluhôz tartozott. Nem kizárt azonban, hogy az ezredforduló átszervezéseinek esett áldozatul, és lakóit betelepítették Miskolcra Az anonymusi hagyományt tehát úgy értelmezhetjük, hogy Bors, mint első ispán építtette Nagygyőr várát is, később pedig, még István király idején nemzetsége a vár mellett kapott nagyobb birtokot a Tapolcától a Sajó vízéig.49 A két szélső pont, tehát Eger és Miskolc-Nagygyőr között terült el a vidék ősfoglaló nemzetségének maradványbirtoka. Az anonymusi hagyomány és a krónikák feljegyzései ugyan eltérnek, amennyiben Anonymus nemzetségi hagyományok alapján a Bükkaljára, Kácsra és környékére helyezi központjukat, míg a krónikák a Sajó torkolat vidékét jelölik meg.5 0 Valójában egyidejűleg mindkét hagyomány igaz lehet, hiszen az úr méltóságú Örs és honfoglalás kori elődei nem csupán egynegyed megyényi területet mondhattak magukénak, hanem egy tized országot. Az is valószínű, hogy a honfoglalás után is megmaradt különleges viszonyuk a fejedelmi családdal, sőt jóval azután is, hiszen bizonyíthatóan meghagyták ősi, első foglalású földjeik központját, amelyen az ország egyik legnagyobb cölöp-gerenda szerkezetű várát, az Anonymusnál említett Örsúr várát megépítették (Borsod vára 1,7 ha, Örsúr vára 2,4 ha területű).5 1 A 12. század végéig a nemzetség a legnagyobb hatalmú családok egyike volt, amelyiknek két kővára is volt. Az egyik Kácson, ahol a nemzetség kultuszközpontja, a Szt. Péter tiszteletére szentelt monostor is állt,5 2 a másik pedig Örsúr földvára mellett, attól délre mintegy 100 méterre, a Várhegy déli fokán.5 3 A vár alatt, majd 60 méterrel mélyebben, a patakvölgyben, a 8-9. századi településen, annak népeit is megtartva alakult ki a váralja falu, melynek nevét az Örsúr nemzetség egyik családja őrizte meg (1292: Laurentius de Waralya).54 A településen 10 évig folyt régészeti kutatás, amely több száz éves folyamatos lakottságot bizonyított a honfoglalás előtti időtől egészen a 15. századig.55 Sajnos, az Örsúr nem kezén maradt falvakból egyetlen honfoglalás kori sírt vagy temetőt sem ismerünk. Csupán Tibolddarócról vannak nagyon bizonytalan adataink 11. századi temető létéről. De az egyszerű köznépi sírleletek legfeljebb arról tanúskodhatnak, hogy Örsúr nemzetségének falvaiban ugyanolyan volt a 11. század elején a szolganép helyzete, mint máshol. Valamivel beszédesebb a kácsi templomban talált sírlelet, egy arany S végű hajkarika, amely azt bizonyítja, hogy a nemzetség monostora már a 11. század második felében állt.56
