Századok – 1996
Közlemények - Mesterházy Károly: Avarok; szlávok; magyarok a Bükk-hegységben IV/861
864 MESTERHÁZY KÁROLY két harmadából származik. A második temető szegényes síijait ebben az esetben jórészt megsemmisítették a homokbányászás során, pedig legkorábbi síijai döntő fontosságúak lennének a fejedelmi hatalom kiépülésének kezdeteihez. Valamivel jobb helyzetben vagyunk Eger és környékének korai településtörténetét illetően. A mai város észak-déli hossztengelyében folyik az Eger patak, melynek széles medre időnként folyóvá duzzad. A város déli oldalán melegvíz források vannak, melyeknek szabadon áramló vize egykor lefolyástalan vízállássá nőtt. A honfoglaló temetők e vizektől keletre és nyugatra egyforma távolságra, nagyjából az 1970-es évek városszélén, a dombhátak peremén helyezkedtek el: a szépasszonyvölgyi és kiskandai a jobb parton, az almagyari és répástetői a balon.33 E temetők és kis falvaik közül egyik sem érte meg all. századot, sőt a sírleletek alapján még a 10. század végét sem. Ekkor történhetett meg a falvacskák fejedelmi hatalom alá kerülése,34 majd a fejedelmi birtokká lett terület megszervezése, a lakosság egy részének a Várhegyre való költöztetése, és ott valamilyen udvarház és templom létesítése. Kozák Károly feltárásai településnyomokat, egy kerektemplomot és egy háromosztású épületet hoztak felszínre,3 5 melyek azonban ma már alig látszanak. Sőt fellelésük idején is csak hipotetikusan voltak rotundának minősíthetők a nevezett épület maradványai. Közlésük Kozák hirtelen halála miatt előzetes beszámolónak látszik.3 6 Valamivel bizonyosabb ismereteink vannak a püspökség megalakulása utáni időszakról. Az egri püspökség az elsők közé tartozott, bár ezt bizonyító alapító oklevele a tatáijáráskor elégett. Az alapítás koraiságát azonban egyértelműen bizonyítja a Várhegyen épült első román kori templom, és a köréje megásott sok sír. Ezekből Kozák Károly majd 400-at feltárt, főleg a templom mellett létesített későbbi keleti, ún. setét kapu déli oldalánál, de a templom nyugati fala előtti részen is. Külön érdekessége ennek a temetőnek a 367. sír, amelyben egy bal oldalára fektetett, felhúzott lábú csontvázon honfoglalás kori típusú nyílcsúcsot találtak. Hasonló jelenséget a várnépek visegrádi temetőjében is megfigyeltek. Ez talán arra utal, hogy már a 10. század legvégén megkezdődött ide a temetése. A további temetkezések egyértelműen all. század elejéről valók. Ezt bizonyítják a 203. sír állatfejes bronzkarperece és S végű hajkarikái, fonott ezüst gyűrűje, és azok a sírok, melyekben kis méretű, vaskos ezüst huzalú S végű hajkarikák voltak (269., 278. sír). Ezek ugyanis Nyitrán még I. István pénzei nélkül kerültek elő, a híres nagyharsányi kincsben pedig az István király pénzének vélt „lancea regis" típusú veretekkel. A következő fázist már Kálmán király pénzei keltezik ebben a temetőben. A korai rétegnek még egy különös vonása van. Három sírban (K 128-129., és 278. sír) is ún Köttlach-kultúrába tartozó zománcos ruhakapcsoló tű és félhold alakú fülbevalók kerültek elő. Ezek a mai Szlovénia és Ausztria, az egykori karantán szlávok területére jellemző ékszerek azonban nem import áruk, mert azokban a sírokban, melyekben előfordulnak, több ékszer is idegen eredetű. Már Kozák K. is ide telepített szláv asszonyokról írt velük kapcsolatban. Az is feltűnő, hogy a Mátra vidékén Verpeléten és Pétervásárán is hasonlók kerültek elő. A régészeti leletek alapján tehát a 11. század elején karantán népesség került Egerbe és tágabb környékére.38
