Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 81 solni, sem megszüntetni nem lehet. A megyék ellenálltak a központi hatóságok a görögök kereskedelmét eltiltó parancsainak. A kancellária 1745. február 23-án utasította a Helytartó Tanácsot, állapíttassa meg hol és kik követtek el kereskedelmi visszaélést a Porta alattvalói részéről, s ezután tegyen megfelelő intézkedést, hogy az idézett törvény érvényre jusson. A figyelmeztetés után 1745. augusztus 11-én a Helytartó Tanács körrendeletben felszólította a megyéket az 1741. XXIX. tc. erélyes végrehajtására. A megyék, de egyben az élükön álló földesurak álláspontjára is jellemző, hogy Magyar Kamara későbbi elnöke, Pest megye főispánja gr. Grassalkovich Antal megengedi a területén élő török kereskedőknek, hogy bárhol és bármikor kicsiben is kereskedhessenek, ha pedig a harmincadosok le akarnák foglalni az árukat, azt a megyei fegyveres erő akadályozza meg. Mikor pedig a Kamara felelősségre vonja, arra hivatkozik, hogy a megye érdekében cselekedett, mert csak Aradon van más kereskedő. Különben is csak Heves, Pest, Bács, Csongrád, Csanád, Békés, Bihar, Szabolcs-Szatmár megye példáját követte, mikor a szabad kereskedést megengedte.2 3 A külpolitikai helyzet is alkalmatlan volt a végeredményben törökellenes határozatok erélyes végrehajtására. A súrlódások elkerülését célzó törekvéseket jellemzi, egy 1751-ben történt eset. Egy Bécsben árusító albán kereskedőtől elvették a görög bort, mert kicsiben adta. Attól tartva, hogy a kereskedő a Portához fordul panaszával, a konstantinápolyi követ azt ajánlotta, hogy királyi kegyelemből adják vissza neki, ugyanis Törökországban az áruelkobzás akkor sem szokás, ha vám nélkül viszi be valaki portékáját, ilyenkor is csak kétszeres illetéket szednek, ezért a porta még elégtételt is követelhet. Ennek az ügynek a kapcsán fordulnak panasszal a magyarországi kereskedők a Kereskedelmi Igazgatósághoz, majd az a királynénál felterjesztésben tiltakozik a török alattvalók kedvezményes kereskedése ellen. A Kereskedelmi Igazgatóság megállapítja, hogy nem csoda, hogy teljesen hatalmukba kerítették a keleti kereskedelmet a görögök, hiszen mikor Magyarország, Erdély vagy a Bánság határát átlépik az egyszer lefizetett 5% ellenében szabadon vihetik áruikat az örökös tartományokba. A „keresztény" kereskedőknek viszont minden országban, külön kell a vámot megfizetniük ami az áruk értékének 15-20%-át teszi. Szerintük ezen egyetlen módon lehetne segíteni, ha a Habsburg birodalom lakóival egyformán vámolnák el a török alattvalók áruit. Királyi megbízás alapján kezdett tárgyalni 1748-ban már mint a Magyar Kamara elnöke Grassalkovich Antal a görögökkel a kicsiben való kereskedés engedélye ügyében. Összehívta a 10 magyarországi görög kereskedő társaság képviselőit, akik 445 kereskedőt képviseltek, annak megbeszélésére, hogy mit hajlandók ilyen engedély megadásáért fizetni. (Ez egyben kísérletnek tekinthető az említett magyarországi kompániák közös országos szervezetbe tömörítésére.) A görög kereskedők a megyének fizetett taksán, a földesúri cenzuson felül évi 8000 forint fizetésére voltak hajlandók kötelezni magukat minden pesti Medárd napi vásárkor.
