Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

80 PETRI EDIT kedők Nem kevésbé tartotta vissza a városi magisztrátusokat a szigorú intézkedésektől az a megfontolás is, hogy a kereskedőktől befolyó adó elvesztése érzékenyen érintette volna a városok kasszáját. A Helytartó Tanács 1732. május 12-én olyan rendeletet bocsátott ki, amely megmagyarázta, hogy az 1725. évi korlátozó rendelkezés сьак azokra a görögökre vonatkozik, akik maradtak török alattvalóknak, vagyis vámkedvezménnyel hozták be áruikat. Azokat a görögök viszont, akik családjukkal együtt állandóan megtelepedtek Magyarországon, állampolgárságot szereztek és a harmincadot megfizetik, szabadon kereskedhetnek bármilyen áruval kicsinyben és nagyban egyaránt. Az 1732. január 11 és 22-i királyi leiratok a Helytartó Tanács útján meg hagyták a városoknak és vármegyéknek, hogy az így kereskedő török alattvalóknak ne engedjék meg nemcsak a kereskedést, de az ott tartózkodást sem, fél évi határidőn belül pedig hagyják el az ország területét. Ez utasításnak megfelelően ha vonakodva is a vármegyék, elrendelték a boltok bezárását. A legtöbb megye, miután más eszköze nem maradt a retorziók halogatására, a vásáron vagy kívüle, a kicsiben vagy nagyban való kereskedés értelmezését vitatta A megoldás kulcsa mint mindig, a török birodalomhoz való viszonyban volt, mely az állandó kiéleződés miatt 1737. július 11-én ismét háborúba torkollott. * * * A bécsi udvar számára szerencsétlenül végződő háborút lezáró belgrádi béke éppen nem védte meg a belföldi kereskedők érdekeit. Az 1739. szeptember 18-án megkötött békeszerződés 11. pontja nem volt egyéb, mint a pozsareváci kereskedelmi egyezmény határozatlanabb formában való megerősítése. Ebben kimondják, hogy mindkét birodalom alattvalói szabadon kereskedhetnek az eddigi szokások szerint s ugyanazokat a vámokat fizessék, mint a háború előtt. Egy év múlva már megpróbálnak ezen javítani valamit, s a központi hatóságok 1740-ben abban állapodnak meg, hogy a török alattvalók ezután 5%-t fizessenek Ez a csekély vámemelés (mely különben is ellentétes volt a belgrádi békével) nem gátolhatta meg a török befolyást. A belgrádi béke hatására a görög kereskedők újabb hulláma indult meg Magyarország felé, főként Macedóniából. E nagyarányú beáramlástól megrettenve, mely már Alsó-Ausztriáig is eljutott, a királynő a helyi szervek és a rendek tiltakozása miatt újabb szigorító rendelkezéseket hozott. Az 1740-1741. évi országgyűlés által hozott 1741. évi XXIX. tc. eltiltotta a görögöket a borkereskedéstől, (a hegyaljai borok jó hírének védelmében) különösen Felső-Magyarországon. A törvény újból szabályozta a görögök kereskedelmi tevékenységét. Ezek szerint csak azoknak a görögöknek volt joguk itt kereskedni, akik családjukat behozták az országba s véglegesen letelepedtek. Azoknak a jogát tehát elismerte, akik nem török alattvalók és valamelyik városban polgárjogot nyertek, vagy uradalmon laktak. A törvény érvényre-juttatása, bár kereskedelmi ügyről volt szó - a politikai hatóságokra, végső soron a megyékre maradt. Kitűnt azonban, hogy az egész országban űzött szerződés- és törvényellenes kereskedést megyei úton sem orvo-