Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 785 tehet hozzá, hogy mai tudásunk szerint mind a késő avarok, mind pedig a bolgárok és Árpád magyarjai is erről a területről jöttek a Kárpát-medencébe....Rá is tudunk mutatni a kincs 'előéletének' színterére: a Volga-Urál-Kaukázus vidékére, arra a területre tehát, ahol azoknak a népeknek az 'előélete' is lejátszódott, akiknek körében megalkották és használták a kincs edényeit".31 4 Ha ugyanis az előbb említett legfeltűnőbb szászánida és más hasonlóságok keltezését is megnézzük, akkor látjuk, hogy azok egyetlen kivétellel (8. század) a 310 és 650 közötti időre esnek.31 5 Láttuk azt is, hogy II. Sápúr edénye 300 évig volt kincstárban, mígnem Kuvrat birtokába, majd síijába került. Ebből kiindulva mi úgy véljük, hogy a nagyszentmiklósi kincs legtöbb darabja még a szászánida birodalom fennállása alatt, leginkább a 600 körüli években készült valahol a szászánida birodalom északkeleti vagy északi peremterületén, például Baktriában, vagy akár Azerbajdzsánban.31 6 Nem a perzsa udvar számára, hanem más valakik, nomád fejedelmek céljaira. Vagy azoknak a megrendelésére, vagy nekik szánt ajándék (vérpénz, zsold, váltságdíj etc.) céljából. Hogy hogyan és mikor került hozzájuk, és tőlük tovább a Kárpát-medencébe és kiknek a kezén, arra nézve inkább a fentebb felsorolt 16 pontra utalnánk, semmint pontosan megnevezett népekre. A lényeg az, hogy keletről jött hódítók keletről hozták, nem is biztos, hogy egyetlen alkalommal, de az első készlet egyetlen darabja és a 2. legtöbb edénye sem készült a Kárpát-medencében, sőt Európában sem. Elrejtésének területén, tehát az Alföldön csak átalakították és feliratozták, feltehetően új, legutolsó tulajdonosa vagy tulajdonosai. Akik, vagy embereik tudtak valamelyest görögül, ismerték a kereszténységet, volt valami közük a szlávsághoz, de használták még a rovásírást is. Annyit vennénk több, mint valószínűnek, hogy legtöbb darabja egy ideig Kuvrat kincstárának a része volt. Ami a kagáni kincstár 796-ban történt kirablását és elszállítását, illetve egyes darabjainak elajándékozását illeti, Bóna István fenntartja, hogy Erik friuli herceg 795 októberében kirabolta a kagáni székhely kincstárát, és óriási kincset zsákmányolt, amelyet 795 decemberében elküldött Aachenbe. Ami viszont Pippin 796-os hadjáratát illeti, arról ma már azt véli, amit a források ténylegesen írnak,317 hogy ti. „A kagáni székhelyet nem dúlta fel, nem rombolta szét, ezzel a hamis és kétes dicsőséggel majd csak 34 évvel később Einhard, Vita Caroli-ja tünteti ki".318 Ezzel azonban veszélybe került az az elmélete, hogy 791-796 között a kincs el nem rablott részét, vagy a Tiszántúlra menekített darabokat a kései avarok elrejtették volna, és végeredményben ez, vagy ennek egy csoportja lenne a nagyszentmiklósi kincs. 795-ben ugyanis (amennyiben egy központi kagáni kincstárral számolunk) nyilván nem került sorra elrejtés, hiszen akkor nem lett volna teljes meglepetés Erik érkezése, és nem lett volna 15 négyökrös szekérre való elszállítani való. 796-ban pedig békés találkozás történt, és ha el is rejtettek kincseket, például a későbbi nagyszentmiklósit, akkor Pippin békés távozása és megajándékozása — Et rex Pippinus reversus est сит, pace et thesauro magno in Franciam319 — után alighanem elővették volna őket. Bóna a nehézséget úgy hidalja át, hogy Pippin elől csak átmenekítik a Tiszántúlra a kincstár maradványait, ahol egy részét Krum vagy Omurtag bolgár támadásakor ássák majd el, mint pl. a nagyszentmiklósi kincset, más részei pedig szétszóródnak.320 Ezzel a
