Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
76 PETRI EDIT Mivel a német, osztrák kereskedők nem vállalták a teljes útvonal kockázatát, a szerződés egyoldalú előnynek bizonyult a török alattvalók számára. A vasvári béke után 1665 decemberében ismét kereskedelmi szerződést kötött a császári udvar a törökkel, mely a nyugati országok kereskedőihez hasonlóan a német kereskedőknek is 3%-os kedvezményes vámot biztosított. A szerződés előnyeit továbbra is „a közönségesen görögöknek nevezett kereskedők használták ki, akik elárasztották az ország piacait, s minthogy ezek a törökökkel élénk öszszeköttetést tartottak fenn, gyanúsak voltak a magyar hatóságok előtt".15 Az 1655. évi XXVII. tc. a törvényhatóságok felügyelete alá rendeli a török alattvalók kereskedését, ellenőrzendő, nehogy a töröknek fegyvert, tilos portékát szállítsanak. Az állandó telepesekre nézve meghagyja, hogy az illető megyék és városok kötelékébe tartozzanak. Amikor az osztrák csapatok 1688-ban az Aldunához értek, majd bevették Belgrádot, és dél felé nyomultak, Szerbia és Macedónia területén nagyszabású törökellenes mozgalom kezdődött. A helyi lakosság tömegesen csatlakozott az előrenyomuló osztrák csapatokhoz. A Macedónia belsejében végrehajtott sikeres portyát 1689 végén az osztrákok siralmas vereségsorozata követte. A helyi lakosság, hogy az útjukban mindent elpusztító törökök bosszújától megmeneküljön, követte a visszavonuló osztrák csapatokat. „Ismeretes, hogy amikor a Balkánról visszaözönlő császári hadsereg 1690-ben Belgrádot is feladni kényszerült az elnyomott balkáni keresztény népek soraiból sok ezer... család menekült át a török bosszúja elől."1 6 Az 1699. január 26-án a Szent Liga és a Porta között megkötött karlócai béke 14. pontja szabályozta a török alattvalók kereskedelmi tevékenységét a Habsburg Monarchiában, s mindkét fél részére biztosította a szabad kereskedés lehetőségét. A tranzit vám továbbra is csupán 3% volt, melynek lerovása régi szokás szerint Bécsben történt, az útlevéllel ellátott kereskedőknek Magyarországon nem kellett harmincadot fizetniük. Bár az udvart a békekötés kereskedelemre vonatkozó kitételei aláírásakor a balkáni és török piacra való benyomulás, mint cél vezérelte — a dolog csak lehetőség maradt. E helyett az történt, hogy a másik fél kereskedői pozíciói erősödtek, terjeszkedésük tovább folytatódott. I. Lipót 1701. november 12-én kelt kiváltságlevelet ad az erdélyi görög kereskedőknek felmentvén őket a katonai beszállásolás és előfogat adása alól. „Boltjaikban vagy sátraikban, melyet szokásuk szerint vásárokban, vagy a városok s falvakban bírnak, miként azelőtt is mind all' in grosso, azaz egész véggel és róffel, mind pedig kicsiben egyaránt kereskedhetnek s e kiváltságukban senki őket háborgatni ne merészelje, mert a kárt duplán fizeti meg." Hogy a látszólag kereskedelempártoló uralkodói privilégium mögött mi volt az igazi szándék azt az osztrák kameralisták elképzeléseit is tükröző Einrichtungswerk sorsa mellett több uralkodói megnyilvánulás is mutatja. Igen tanulságos, amit I. Lipót 1702-ben egy a Magyarország gazdasági lehetőségeinek kihasználása tárgyában készült munkára írt: „a mostani viszonyok között a pénz előteremtésére semmiféle alkalmat sem szabad elmulasztani"17
