Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 77 A karlócai békekötés állandó érvényű nem lehetett, minthogy a magyar terület temesi részei még török kézen maradtak, így az újabb háború kitörése a küszöbön állott. A hanyatló török s az erősödő császári birodalom akkori élesedő viszonyát tükrözi a külföldi kereskedők helyzetét szabályozó 1715. évi dekrétum. A megszorító rendelkezés a törvényes kamatot 6%-ban maximálja, a kereskedők tevékenységét pedig korlátozza. ,A városok, mezővárosok s ezek polgári kiváltságai sérelmére közvárosokon kívül kereskedést űző külföldi kalmárokat, ha gyanúsak volnának, ama városok eltávolíthatják. 1.§. a Többieket városi vagy mezővárosi tanács alá kell vetni, minden katonai pártfogás mellőzésével." 2.§. Az előrelátható háború légkörében megszigorítják a „törökösség"-gel gyanúsítható kalmárok ellenőrzését. .Azonban a törökök (kiknek a karloviczi béke erejénél fogva is Magyarországon szabad kereskedésük van) bebocsátása, midőn a szomszéd határszélektől átjönni akarnának s magokban a véghelyi erősségekben az ily török kereskedők felett a joghatóság is egyedül a császári királyi parancsnokokat illesse. 3.§. Magyarország minden más belsőbb részeiben pedig a kereskedés és kalm árkod ás űzése s ennek alkalmából felmerülendő kérdések tekintetében maguk a törökök és a törvényes vidéki tisztviselőség joghatóságától fognak függeni."1 8 * * * 1716. április 13-án Ausztria szövetséget kötött Velencével a török ellen, s a megindult háború a török súlyos területveszteségei után az 1718. július 21-én megkötött pozsareváci békével ért véget. Alig egy hét múlva a harctéren elért osztrák győzelmek kamatoztatására létrejött az osztrák-török kereskedelmi és hajózási szerződés, melyben Ausztria egyenlő kedvezményeket kapott a tengeri államokkal és Franciaországgal. Az élelmesebb törökországi kereskedők gyorsan kihasználták a vámkedvezményt, sőt a szerződést is úgy „értelmezték", hogy belföldi árukkal is kicsinyben és nagyban kereskedhetnek. Indokolásukban van némi igazság: ők török alattvalók ugyan, de Magyarországban s a birodalom többi részében állandó telepesek, adót fizetnek s így a kereskedelem joga csakúgy megilleti őket, mint a belföldieket. A pozsareváci szerződés egyébként sem kötötte ki a nagybani kereskedést, sem pedig a törökországi árukról nem esett benne szó.19 És ezzel elkezdődött a majdnem egy évszázadig tartó vita, melynek alakulása mindig a két hatalom pillanatnyi erőviszonyától függött. Magyarország és Ausztria viszonylatában pedig a Habsburgok összbirodalmi gazdaságpolitikája ütközött össze azoknak az állásfoglalásával, akiknek a sajátos helyi viszonyokból kiindulva érdekében állott a görög kereskedők támogatása. Az udvari kamara 1720. december 10-én már rendeletet ad ki, amelyben meghagyta, hogy azon törökországi kereskedők, akik állandóan Magyarországon laknak, a szokásos harmincadat kötelesek megfizetni. A rendeletet hiába adják ki, a kereskedők, a pozsareváci békére való (jogos) hivatkozással a harmincad fizetését megtagadták, majd sűrű tiltakozásba fogtak a harmincad fizetésén kívül az ellen a tilalom ellen is, hogy a vásárokon kívül nekik tilos a kereskedés.
