Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
72 PETRI EDIT bői elszakadt a földtől, a faluközösségtől s valamilyen kézműves kereskedő tevékenységgel tartotta fenn magát. Az idők folyamán megszaporodott népességet a szegény, hegyes vidék már nem tudta eltartani, ezért életszükségletté vált az európai kereskedelembe való bekapcsolódás. A szükséglet egy kínálkozó lehetőség kihasználásán alapult: a Török Birodalom a vazallusi státuszba kényszerített új adófizető számára biztosította a kereskedés szabadságát. Mivel a mohamedánok elsősorban a határokon belüli kereskedést favorizálták, az érdekszférájukon túl eső piacokat átengedték a más vallású vállalkozóknak. A kereskedő-vándorkereskedő tevékenységre való átállást az is előmozdította^ hogy a Török Birodalomban a európai országokhoz képest rendkívül alacsonyak voltak az agrár- és kézműipari termékek árai. Az igen jelentős és szembetűnő árkülönbségből várható magas haszon jelentette vonzerő tovább növelte az elvándorlási kedvet. A görög kereskedők karavánokba tömörülve folytatták tevékenységüket, 1650-1850 között egy millió embert mozgatott meg ez a kereskedelmi forma. A macedón kereskedők áruval megrakott öszvéreken, lovak sokaságával indultak el a sokszor hetekig tartó útra, amely rengeteg veszélyt rejtett magában a rablók miatt. A karavánokat mindig fegyveres őrök kísérték, akik sokszor komoly harcba keveredtek a fosztogatókkal. A karavánvezetéshez nagyfokú éberségre, leleményességre volt szükség, az ily módon szerzett képességeiket felhasználták új hazájukban is, ahol tekintélyes kereskedőkké váltak. A karavánok rendszerint májusban indultak, kiindulópontjuk legtöbbször Janina, Kozáni, Moszchopolisz és gazdagsága miatt arany városnak nevezett Sziatiszta voltak. Sokan eredtek útnak a többi dél-macedóniai városból, úgy mint Kosztur, Negus, Selca, Seres. Számosan indultak a bolgár városokból — Tirnovoból, Melnikből, Szvistovból és Lövésből. A nyugat-macedóniai görög város Kozani lakosai „... messze földre eljutottak és mint kereskedők bőségesen megkeresték a megélhetéshez szükségeseket". Kalinderisz görög történetíró véleménye szerint „... legfontosabb állomásuk Magyarország volt, ott sokan meggazdagodtak és boldogították szülőföldjüket is".1 0 Történetírásunkban — egészen a legutóbbi időkig — a görög kereskedőtevékenység a gyarmatosító politikát még inkább súlyosbító, nemzetkárosító tőkekivitellel párosult. Ez a nézet abból indul ki, hogy az 1774. évi hűségeskü rendelet, de még inkább 1829 után a görögök magukkal vive itt szerzett profijukat elhagyták az országot. Az 1970-es évektől fellendülő helytörténeti kutatások sorra arra a megállapításra jutnak, hogy tényként nem állítható a tömeges visszavándorlás. Hogy a hazai görögség általában nem élt ezzel a lehetőséggel annak oka — a Magyarországra jövetel indítékához hasonlóan — a gazdasági megfontolás. Másrészt — alkalmasint kisebb mértékben a választott új hazához fűződő kapcsolat erősödése. 1 1 E helyütt kell kitérnünk arra a minduntalan felmerülő és az egymásnak ellentmondó álláspontok egyoldalúságát sem nélkülöző kérdésre: a görögök commerciuma egyértelműen az elmaradt haszon kategóriájába tartozott-e a honi kapitalizálódás szempontjából?
