Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 73 Elöljáróban le kell szögeznünk a kérdés eldöntésénél az eddig méltatlanul mellőzött tényeket: a görögök első befektetéseik hazulról hozott tőkéből származtak Ennek eredetéről és összegéről csak utalásszerű forrásaink vannak. Ilyen szórvány példa lehet az egyik leggazdagabb és bíróságot is viselt kecskeméti görög Rosányi Demeter végrendeletének egyik tétele. A hagyatkozó a jus vidualén túlmenően jelentős értékű allaturát is kiad János Katalin nevű feleségének. A 18. századi nevekből ugyan eléggé merész dolog bárminemű következtetést levonni, de megkockáztatjuk, hogy az 1750-es években házasodott Rosányi már szülőföldjéről hozott magának feleséget.12 A dolog természeténél fogva nem tudjuk számszerűsíteni, hogy mekkora forgótőke kellett egy-egy kereskedelmi tranzakcióhoz. Az áruvásárlásnál készpénzkímélő eszközként a váltóként is funkcionáló kötelezvények áthidalták annak hiányát. A harmincadot az áru értékesítése után is be lehetett fizetni, azonban a magánvámokat helyszíni készpénzfizetés terhelte.1

3 A hazájukba visszatérő kereskedők sajátos tranzakciói során tőkéjük egy része legalábbis itt maradt. A mindenoldalú kedvezmények jobb kihasználására a török alattvaló az esetek többségében homagiatus üzlettársat tartott. Amikor az idegen alattvaló repatriált, írásban rögzítette, hogy mindennemű kereskedési eszközét, ingó és ingatlan jószágát átadja itt honos társának, ellentételezésként ő pedig átengedi neki a birodalomban levő javait, örökségét. A magisztrátus előtt tett fassiokban — érthetően — a készpénzről nem esik szó, s ha igen, akkor is csak „activ és passiv" adósságokat vesznek át egymástól. A tőkekivitel nem csupán a kint maradottak anyagi támogatását szolgálta, legalább ezzel egyenlő mértékű jelentőségű, hogy a tőkehiány és egyéb' tényezők következtében szülőföldjükön jóval előnyösebb 24-30% kamatláb mellett lehetett a 19. század első felében tőkét befektetni. A Balkánról jött kereskedőknek a magyar- és görögországi kapitalizmus kifejlődésében játszott szerepe elvitathatatlan, de ennek a szülőföldön megmutatkozó eredményeivel vajmi keveset foglalkozott hazai történetírásunk Macedónia déli részén, Tesszáliából és a mai Albánia területén fekvő helységekből származott el a magyarországiak mellett a boroszlói, lipcsei, bécsi görög kereskedők jelentős része. Kozaniból már 1662-tól kezdődően több kereskedő jött hazánkba, ezt a helyet vallották hazájuknak a kecskeméti görög kereskedőkompánia tagjai, beleértve a Jászkunság kereskedőit is. A török hódoltság idején nagy szerepe, európai híre volt a Korycától északnyugati irányban 20 km távolságra fekvő, 1200 méter magas fennsíkon elterülő Moszchopolisznak (ma Moszkopole). A hajdani Janina vilajetben, a mai Albánia területén fekvő görög kultúrájú várost 1300 körül alapították, virágkorát 1600 és 1767 között érte el. Ekkor 12 000 háza és 60 000 lakosa volt. 1767 táján különféle zavargások voltak a városban, melynek oka nem ismeretes. A szőrmeiparáról nálunk is ismert kereskedelmi központ leggazdagabb helyét Moszchopolist 1769-ben a törökök feldúlták, lakosságából aki életben maradt elmenekült, jelentős részük Magyarországon telepedett le.1

3