Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 739 a szomjazó rómaiak a zivatar után ismét találtak vizet az éledő kisebb-nagyobb patakokban, ami egyébként nem az Alföldre, hanem a Felvidékre utal. Az esőcsodáról beszámolt Eusebius is41 hierapolisi Apollinaristól eredő adatok alapján, aki viszont kortársa volt az eseményeknek, és így adatai közvetlenül a hadjárat utáni időből származhatnak.4 2 Egy másik megbízható forrás Tertullianus 4 3 Végül pedig Dio Cassius írt a legrészletesebben a hadjáratról.4 4 A források nagy pontossággal fedik vagy egészítik ki egymást, ami azt jelenti, hogy feltétlenül a hadjárat idején, vagy kevéssel azután készült iratra, netán mégis egy, a Senatushoz intézett, olyan levélre mennek vissza, amelyet az akkor Rómában tartózkodó Apollinaris ott olvashatott, legkorábban 174—175-ben, és legkésőbb 182 körül. Az esőcsoda magyarázata egyébként az, hogy eső utáni sárban a szarmata/alán nehézlovasság talán harcképtelenné vált: az iráni lovasok a nedves időben fegyvereiknek nem vették hasznát: csúszkáltak a lovak (Tacitus Hist. I, 79). Végül csak egy 14. századi kéziratból ismert magának az állítólag Marcus Aurelius által írott levélnek a szövege,45 miszerint az ellenség, feltehetően a kelta kotinusok 74 sárkányt helyeztek el Marcus Aurelius seregének az útjába:46 év TTJ fueOopía Kajuwv кои nadwv, ev Korivá) KazcÜMßßavo/iävov цои ímo дракстшу eßöop.rjкопа reooápwv ало ßOJaw éwéa. Ennek a mindenképpen eredeti hagyományt őrző szövegnek a legegyszerűbb értelmezése az, hogy Marcus Aureliusnak a szarmaták elleni hadjáratáról van szó, ahol a szarmaták oldalán ott lehettek kotinusok és kvád segédcsapatok egyaránt.47 A 74 dracones pedig minden bizonnyal 74 sárkányfejes zászló volt a szarmaták-alánok és a germán segédcsapatok hadmozdulatainak a segítésére. Az aranysárkány-zászló Artúr seregében a hadvezér harcálláspontját jelezte (lásd lentebb!). A római birodalomnak az évszázadok alatt iráni népek (különféle szarmaták, alánok, párthusok, perzsák) és germán barbárok ellen vívott háborúi során a sárkányos lobogó a római seregek hadi jelvényévé is lett. Kígyósárkánnyal vagy sárkánnyal ellátott zászlók először egyes cohorsok jelképei voltak, majd azt követően a 4. századtól kezdve légióké is.4 8 A római hadseregben alkalmazott sárkányzászlóra a legelső adat Gallienus idejéből ismert (253-268), amikor a császár decennalia-ja alkalmából a menetben dracones is felvonultak.4 9 A 4. században a sárkány volt a katonai jelvénye a taifali-nak nevezett lovasságnak (10. tábla 5).50 A provinciák nem latinizálódott lakosságából, vagy a barbárok soraiból verbuvált, vagy fogságba ejtettekből alakított segédcsapatok általában továbbra is azokat a támadó és védő fegyvereket és katonai szimbólumokat használták, amelyekhez korábban már hozzászoktak. A Britanniába került szarmata vagy alán cataphractarii például megőrizték jellegzetes sisakjukat, lemezpáncéljukat és sárkányos zászlajukat. Az 5. századi vandálok római csapatokkal szemben is használták a hagyományos sárkányos zászlót, éppen úgy, mint akkor már ellenfeleik is: a festett textilekből készített, a szél által felfújt és lebegtetett szörny rémítő hangjának keltésére.5 1 Ammianus Marcellinus említi, hogy Iulianus Apostata császár (Kr. u. 332-363) 357-ben a strasbourgi csatában egy hosszú lándzsára tűzött sárkányos zászlót tartott a kezében: Igitur cum équités nihil praeter fugae circumspectantes praesidia, vidisset longius Caesar, concito equo, eos velut repagulum quoddam cohibuit. Quo agnito per purpureum signum draconis, summitati hastae longioris
