Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
736 MAKKAY JÁNOS csak jóval később keveredett egy szintén széltében elteijedt, de nem indoeurópai, hanem közel-keleti eredetű sárkányölő-motívummal.1 6 A legfeltűnőbb hasonlóságok nem lehetnek csak a puszta véletlen egyszerű játékainak eredményei. Ha pedig szélesebb körben is összehasonlítjuk őket, főleg indoiráni nyelvű népek kulturális sajátságai között, kitekintve más indoeurópai nyelvű népekre is, érdekes összefüggésekre bukkanunk. A leginkább szembeötlő jelenség az a számos kapcsolat, amely egyes közép- és új-iráni nyelvű népek (szkíták, alánok, szarmaták, ó-oszétok) és a sztyeppre került türk csoportok (hunok, avarok, onogurok, a honfoglaló Árpád népe) emlékanyaga és hitvilága között figyelhető meg1 7 a Krisztus utáni első évezred egész folyamán, különösen azután, hogy a hunok 375 táján átkeltek a Volgán, és átjutottak az Urálon is, éppen a protougorok lakta Káma-vidékre érkezve.1 8 Valaha az északnyugati vagy északi iráni nyelvet beszélő kimmerek, majd utódaik, a szkíták éltek a nagy indoiráni nyelvterület nyugati végén, utánuk pedig nyelvi és kulturális utódaik, a szarmaták törzsei és az alánok. Az utóbbiak mindaddig a Volga, a Kárpátok és az Al-Duna közötti sztyeppen és attól délre éltek, míg a terjeszkedő, majd a hunok elől nyugat felé húzódó gótok, majd már a hunok és az őket követő más türk népek nyomására a Krisztus utáni 4. század közepétől a 8. századig véglegesen elhagyták ősi lakhelyeiket, vagy beolvadtak türkökbe és szlávokba. A menekülők főleg a római birodalom peremeire költöztek, Pannoniába, a Balkánra, nyugaton Galliába.1 9 Előbbutóbb mindenütt beolvadtak az őslakókba, vagy az utánuk érkezett más népekbe, így a magyarságba. Az alánok egy része, az ó-oszétok, dél felé tért ki, a Kaukázus irányába, utódaik a mai oszétok. A jazig és roxolán nevű szarmata törzsek viszont a Római Birodalom közreműködésével a Kr. u. 1. század közepén, majd a 3. században áttelepültek a Kárpát-medencébe az Alföldre. A feltevés szerint a jazigok, a Iazyges, a Kárpátok keleti szorosain át először Erdélybe, majd onnan az Alföldre. A roxolánok, Roxolani ekkor az Al-Duna vidékeire költöztek, majd a 3. században tovább a Kárpát-medencébe. Kr. u. 62-ben és 69-ben még az Al-Duna mellől támadták Moesiát.2 0 Az első betelepülésnél a kérdés mindmáig az, hogy mit szólt hozzá az akkor hatalma teljében lévő dák királyság. Mindenesetre a Kr. u. 1. század végén a dákok és a szarmaták, főleg a nehéz lovasság fegyverbarátságban, együtt intéztek erős támadásokat Moesia ellen, és ezt a szövetséget Domitianus politikája válthatta ki.21 Az irániak és türkök közötti, említett kapcsolatok egyik fő témája az isten kardjában, sőt az isteni kardban való hit, és a vele kapcsolatos rítusok voltak. A türk nyelvű népeknél nagyon jellemzőek voltak a máglyaáldozatoknak nevezett égetett halotti áldozatok. Ezeknek része volt az isteni kard elhelyezése vagy feláldozása sajátos módon kialakított áldozóhelyeken. Ezek az égetett halotti áldozatok nagyon hasonlítanak ősi eredetű olyan termékenységi áldozatokra, amelyek főleg a régi iráni népeknél voltak szokásosak.2 2 Ez érthetővé teszi, hogy az ilyen rítusokban miért szerepelt egy, általában nemes fémből készült mágikus tál, csésze vagy kehely is, és a benne mint égi eredetű jelképben való vallásos hit, hiszen ez is a régi iráni népek hitvilágából öröklődött a türk népekre.2 3 Lényegüket tekintve ezek az emlékező halotti áldozatok már évezredek óta, a kései neolitikus-korai bronzkori Szrednyíj Sztog és gödörsíros kultúráktól kezdve nagyon jellemzőek
