Századok – 1996
Történeti irodalom - Lewis Jane: Women in Britain since 1945. (Ism.: Pető Andrea) III/721
722 TÖRTÉNETI IRODALOM 722 hanem egy negyedévenként megjelenő lapot, a Contemporary Record-ot és egy rendkívül sikeres könyvsorozatot is kiad. A Making of Contemporary Britain című könyvsorozat napjainkra immár tucatnyi kötetében a témák legkiválóbb történész szakértői írnak a nagyközönség számára érthető, tudatosan népszerű stílusban, mint például Alec Cairncross a brit gazdaságtörténetről, Arthur Marwick a kultúráról, John Darwin a brit birodalom hanyatlásáról. Az Intézet vezetősége azzal a céllal indította útjára a sorozatot, hogy kielégítse a nagyközönség részéről a jelenkor iránti nagyfokú érdeklődést. Külön értéke a sorozatnak, hogy a szerzők figyelembe veszik az oktatás és az oktathatóság szempontjait minden szinten, hiszen a köteteket egyaránt segédeszközként használhatja a témát tanító középiskolai tanár vagy egyetemi oktató és diák, és a kötetekhez szervesen csatalakozó bibliográfiai összefoglaló pedig az érdeklődőknek nyújt további tájékoztatást. Ebben a sorozatban jelent meg Jane Lewis, a patinás oxfordi All Souls College professzorának, számos brit nókérdéssel történelmi perspektívában foglalkozó kötet szerzőjének összefoglaló munkája. A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy ha a II. világháború után a brit társadalom alapvető változásokon ment át, akkor ez milyen változást hozott a nőknek. Választ keres arra, hogy melyek voltak az előzményei, okai és következményei a korszak legfontosabb trendjeinek. Ezek a trendek a házas nők fokozott munkába állása, a válások száma növekedése, az egyszülós vagy csonka családok, a házasság nélkül együtt élők arányának növekedése. A női munkavállalás növekedése megítélésében nem egységes az irodalom, hiszen egyrészről a nők önálló keresethez jutása növelte az egyenjogúságot, másrészt fokozta a szegregációt, mert a nők általában 30%-kal kevesebb bért kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Az 1945 utáni éveket tehát nem lehet csupán a gazdasági önállóság, illetve a válások megkönnyítése és a fogamzásgátlás elterjedése révén a szexuális autonómia kiteljesülésének tekinteni. Nagy-Britannia „társadalmi nem" (gender) alapján történt megosztottságát szélesebb perspektívában elemezve Jane Lewis rámutat arra, hogy Nagy Britanniában a fizetett munkavállalás ugrásszerű növekedése nem járt együtt a fizetetlen házi munka mennyiségének radikális csökkenésével. A nők helyzetében bekövetkezett, valóban forradalminak nevezhető változás esetében pedig a szerző felteszi a kérdést, hogy a kodifikációban bekövetkező könnyítések valóban ennek a „megengedő szándéknak" voltak-e következményei, és hogy milyen mértékben és hogyan változtak az értékek és a társadalmi attitűdök és hogy ezek a változások milyen mértékben jelentettek változást nemcsak a nők, hanem a férfiak életében. Az általánosan kirajzolódó kép nem a brit nők autonómiájának növekedését mutatja ki, hanem a kétségtelen változások ellenére a függő helyzet színesedését. A brit nők vagy a féljük keresetétől függenek, mint a hagyományos polgári családban, vagy az állam jóléti juttatásaitól vagy a saját bérüktől. Ez utóbbit sem lehet egyértelműen megítélni, hogy ilyen függés mennyiben járul hozzá a függetlenséghez. Ezt a kérdést a szerző részletesen vizsgálja a női munkavállalás tréneréit, motivációit elemző fejezetében. A „dolgozó anya", mint kifejezés Nagy Britanniában is az 1950-es évek terméke. Jól kifejezi, hogy az ún. kettős teher nem csak szocialista típusú emancipációt követő kelet-európai államok nőpolgárait sújtotta, hanem a II. világháborút követő gazdasági fellendülés egyik szükséges kísérőjelensége volt. A „társadalmi nem" és a családpolitika az 1940 és 1980-as években című fejezetben Jane Lewis rámutat arra, hogy a nőkön, mint társadalmi csoporton belüli differenciálódás nőtt, de az előnyök, melyek a fokozódó női munkavállalással elérhetők, rendkívül törékenynek bizonyulhatnak, hiszen nincsenek meg sem az egyéni, sem a közösségi szinten a garanciák annak tartós fenntartására. Angliában is kialakult egy sztereotípia arról, hogy milyen a „megfelelő" család: ez feltétlenül két-szülős, melyek közül csak az apa végez a kenyérkereső munkát, és a gyerekek (több, mint egy) az elfogadott. Jane Lewis elemzi a családnak, mint a társadalom megtartó egységével kapcsolatos vitákat a múlt század végén, az 1940-es és az 1980-as években. Mindhárom korszak azonos jellemzője az állam által a család jövője iránt érzett aggodalom: a család nem teljesíti az elvárt feladatokat. Míg az első korszakban elsősorban a fokozódó női munkavállalástól féltették az apa tekintélyét és a családban betöltött szerepét, addig a világháború után a két keresós modell általánossá válásával az állam egyre fokozódó szerepvállalása próbálja fenntartani a család szerepét. Az 1980-as években a konzervatív politika erősödésével egyidejűleg az állami szerepvállalás csökkenését figyelhetjük meg. A hagyományos családmodell, a páter familias-tó\ való eltérést az angol társadalom a bekövetkezett forradalmi változások ellenére is devianciának tekinti. A családpolitika esetében a fő kérdés, hogy az állam milyen szinten avatkozik be az egyén és a család kapcsolatába, hogyan viszonyul a nő társadalmi feladataihoz, összeegyeztethetőnek tartja-e a női munkavállalást az anyasággal. Ezzel a kérdésfelvetéssel — mutat rá Jane Lewis — a család és ezzel az egyén intim élete kilépett a nyilvános politikai élet zajos színpadára.
