Századok – 1996

Történeti irodalom - Kiskundorozsma (Ism.: Anderle Ádám) III/717

TÖRTÉNETI IRODALOM 717 (1-2 elszigetelt kivételtől eltekintve) teljesen eltűnnek, s az Akadémia a Párt intencióinak megfelelően irányíthatóvá válik anélkül, hogy a régi Akadémiát formálisan szétvertük volna." (169. o.) Az MTA bekebelezését csak a hatalmi dimenziók és kommunikációs terek átláthatatlansága esetén — bizonyos szinteken pedig a folytonosság látszatának az egyidejű megőrzésével — lehetett megvalósítani. A helyzetet (a „Tiltás"-„Tűrés"-„Támogatás" jegyében) igyekeztek többértelművé tenni; nemcsak az éberség és a félelem bénító közérzületét, a biztonságérzet megingatását erősítették — hangsúlyozza Huszár Tibor —, de jövőképet, modernizációs programot is kínáltak. Az MTA szuverenitásának felfüggesztése a jogállam intézményei felszámolásának és az állampárti intézményrendszer kiépítésének a folyamatába tartozott. A tudás-elit tagjai e váltást korántsem egyféleképpen élték meg és értelmezték. A monográfia a tudósi, közéleti, emberi magatartások és sorsok sokféleségét, nem egyszer megdöbbentő eseteit mutatja be. Az olvasó áttekintheti az új Akadémiai Törvény (1949:XXVII. tv.) megszületésének egyes stációit, amelyek lényegében a Pártkollégium koncepcióinak realizálását jelentették: az MTA betagolását az állampárti politikai intézményrendszerbe; az MTA autonómiájának felfüggesztése, az MTT-nek az MTA-val való „egyesülése" útján. Az MTA újjászervezésével „őrségváltás" ment végbe annak vezető posztjain és tagságában is. A puccsszerűen elfogadtatott új alapszabály szerint az Akadémia tagjai tiszteleti, belső és külső tagok lehettek. (Új tiszteleti tag lett Gerő Ernő a műszaki tudományok osztályán és Révai József a társadalmi tudományok osztályán.) A tagok jogállásában a legjelentősebb változás a tanácskozó tagság intézménye volt: „A tanácskozó tagok eddigi tagsági címűket »tanácskozó« megjelöléssel továbbra is használhatják, az Akadémia osztályainak ülésein — a zárt üléseket kivéve — részt vehetnek és tudományos kérdésekben felszólalhatnak. Szavazati joguk, valamint szervezeti és vagyoni kérdésekben felszólalási joguk nincs." (196. o.) Az „új" Akadémia „tanácskozó tagjai" lettek többek között: Andreánszky Gábor, Balla Antal, Balogh Artúr, Bibó István, Boér Elek, Domanovszky Sándor, Eckhardt Sándor, Gajzágó László, Gáldi László, Gerevich Tibor, Hajnal István, Holub József, Horváth Barna, Lazicius Gyula, Lukinich Imre, Mályusz Elemér, Mendöl Tibor, Molnár Kálmán, Navratil Ákos, Pattantyús Géza, Sík Sándor, Supka Géza. A „tanácskozó tag" kifejezés eufémizmus volt: a gyakorlatban a kizárás szinonimája, fedőneve lett. A tudás-elit alapvetően politikai indítékok alapján való megrostálása, akadémikusok tömeges eltávolítása az MTA-ról — Alföldy András, Áprily (Jékely) Zoltán, Baranyai Lipót, Bay Zoltán, Békésy György, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Márai Sándor, Moór Gyula, Papp Simon, Pátzay Pál, Ravasz László, Tamási Áron és mások — a nemzet szellemi potenciálját alapjaiban érintette. Az új állam csak az általa diktált feltételek alapján megújult Akadémia számára biztosította a működtetéshez szükséges feltételeket és pénzügyi fedezetet. A monográfia forrásbázisát az MTA Levéltárában, az MTA Könyvtárának Kézirattárában, a Magyar Országos Levéltár MDP-MSZMP Iratok Osztályán és a Politikatörténeti Intézet Levéltárában fellelhető, a témára vonatkozó iratok, jegyzőkönyvek és egyéb archívumi anyagok képezik. A vaskos kötet végén — Nattán Júlia összeállításában — közel ötszáz olyan személy (tudós, politikus) életrajzi adataival ismerkedhet meg az olvasó, akik a könyvben elemzett folyamatok aktív szereplői, vagy szenvedő alanyai voltak. Huszár Tibor könyve „csupán" egyetlen intézmény, a Magyar Tudományos Tanács történetét, a tudománypolitikában betöltött helyét és funkcióját vizsgálja. A kötet mindazonáltal ennél sokkal többet tár fel: esettanulmányként értékelhető a „megosztott világ" keleti felébe történő „betagozódási" folyamat logikájának, az állampárti hatalom működési mechanizmusának, különböző (nyíltköztes-rejtett) dimenzióinak a bemutatásával, illetve az ezek közötti kapcsolatok, átmenetek és mozgások leképezésével. Föglein Gizella KISKUNDOROZSMA Tanulmányok. Szerkesztette Kövér Lajos és Tóth Sándor László. Szegedi Somogyi Könyvtár kiadása, Szeged, 1995. 750 o. + fényképmellékletek. Kiskundorozsma Szeged melleti, majd „vonzáskörzeti község", később „városhoz tapadó, azzal összenőtt település" — jellemzi Dorozsma helyzetét a szerzők egyike, Fábián György. Bellon