Századok – 1996

Történeti irodalom - Huszár Tibor: A hatalom rejtett dimenziói (Ism.: Föglein Gizella) III/714

TÖRTÉNETI IRODALOM 715 dimenzió. A második világháború után Herbert Marcuse „Az egydimenziós ember" c. elemzésében azt állapította meg, hogy a gondolkodás kritikai oldala megszűnőben van, illetve rejtve marad. Míg a fentebbiek az emberi gondolkodás dimenzióit elsősorban filozófiai eszközökkel kívánták megközelíteni és értelmezni, addig Huszár Tibor könyve a hatalom, a status quo dimenzióit — annak politikai, jogi, intézményi és személyi aspektusait, illetve azok kombinációit — a történettudomány eszközeivel látja és láttatja a Magyar Tudományos Tanács (MTT) létrejöttének és működésének az elemzésével. A monográfiában jól követhető, hogy az MTT történetének tulajdonképpen mindegyik szakasza a hazai politikatörténet valamilyen meghatározó, jellemző fázisához „igazodott". A Magyar Tudományos Tanács életre hívásáról — de facto — a Magyar Kommunista Párt (MKP) PB 1948. évi májusi ülése határozott. Ez a fórum az MTT-ről szóló tervezet részletes kidolgozására egy alkalmi bizottságot (Geró Ernő, Révai József, Kállai Gyula, Szőnyi Tibor, Rusznyák István) küldött ki, mely mindössze tíz napot kapott a tervezet elkészítésére. E feltűnő sietség mögött az a meggondolás húzódott, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) létrehozásáig elvileg „kész helyzetet" akartak teremteni e területen. A Magyar Tudományos Tanácsról szóló 1948:XXXVIII. tc. — formailag a parlamentáris szabályoknak megfelelően — 1948. szeptember 8-án született meg. A törvény szerint az MTT feladata a magyar tudomány és felsőoktatás irányítása volt (döntéshozó jogosítványokat azonban de jure nem kapott). Működését közvetlenül a miniszterelnök (Dinnyés Lajos) felügyelte; tagjait pedig a kormány javaslata alapján a köztársasági elnök (Szakasits Árpád) nevezte ki. Az MTT élén az Elnökség állott, amely valójában reprezentatív szerv volt. Az MTT három szakosztályra (társadalomtudományi, természettudományi, műszaki) tagolódott; a szakosztályok határozatait az Elnökség emelte jogerőre. Jelentékeny hatalmi jogosítványokkal csak az MTT elnöke (Gerő Ernő) rendelkezett, aki ellenőrzés nélkül végezhette munkáját és csak az MDP PB Titkársága — azaz tudományon kívüli intézmény — felé volt beszámolási kötelezettsége. Az MTT mellett Titkárságot hoztak létre, amelynek vezetője az ügyvezető titkár volt, személyzete pedig a miniszterelnökség létszámába nyert besorolást. A Magyar Tudományos Tanács tehát formailag (de jure) állami testület volt; a valóságban (de facto) azonban az MKR majd pedig az MDP szándékainak megfelelően formálódott és működött. Az állampárt a tudománypolitikai céljai gyakorlati végrehajtására használta fel; egyszerre volt eszköze a régi struktúra lebontásának és az új intézmények létrehozásának. Jellemző, hogy az MTT tényleges megalakítására csak közel fél esztendővel a törvény megszületését követően, 1949. február 4-én került sor, az alakuló ülésére pedig február 25-én. E nyilvánvaló csúszás, illetve késedelem meghatározó oka éppen a politikai-ideológiai szférában történt átrendeződések — a Népfront körüli koncepcionális bizonytalanságok és többszöri módosulások — késleltető hatása volt. A Magyar Tudományos Tanács első plenáris ülése — kiemelendő annak exkluzív jellegét — a Parlament épületében, a Minisztertanács tanácstermében zajlott. Gerő Ernő elnöki megnyitója a bipoláris világ létrejöttére figyelmeztetett, megjelölve a barátot és az ellenséget — „kifelé" és „befelé" egyaránt. Beszédében a Szovjetunió kötelezően kultikus és a „Nyugat" kötelezően kritikus megítélése fogalmazódott meg. E kettéhasadt világban nem voltak, nem lehettek autonóm szférák, semleges övezetek — mindenkinek az egyik vagy másik oldalra kellett állnia: „Lenin, Sztálin neve figyelmeztet bennünket arra, hogy az utolsó évtizedben gigantikus fejlődés ment végbe. Ideje ezt a tényt mindenkinek tudomásul vennie és nem utolsó sorban a tudományos munkásaink ama részének, mely ezt még nem tette meg és ideje ebből a felismerésből a szükséges tanulságokat levonni." (40. o.) Gerő Ernő az ideológiai-politikai követelmények prioritásának kategórikus megfogalmazását olyan, országépítő célok (az 5 éves népgazdasági terv; 10 éves villamosítási és öntözési terv stb.) megfogalmazásával kapcsolta össze, melyekben bizonyos tudományok szerepe konkrétan is definiálható volt. Tudatosan nem szólt ugyanakkor pl. a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) státusával kapcsolatos elképzelésekről; a felsőoktatás átfogó reformjáról (a magyar felsőoktatást alapjaiban megrendítő változtatásokról); a politikai-ideológiai okokból és célokból tervezett kádercserékről. Bár ezek nem kerültek le a napirendről, de publikussá tételük — ekkor még — nem volt időszerű. Az MTT legfontosabb szervének, a Pártkollégiumnak az 1949. évi májusi megalakítása az országgyűlési választások időpontjához „igazodott". Huszár Tibor könyvének legelgondolkodtatóbb fejezeteit éppen ezen testület működési mechanizmusának az elemzései adják.