Századok – 1996

Történeti irodalom - Láng Imre: Az Egyesült Államok története 1945 után (Ism.: Magyarics Tamás) III/712

TÖRTÉNETI IRODALOM 713 „feltartóztatás" és a Nemzetbiztonsági Tanács 1950-es 68-as számű direktívája alapozta meg a Truman-kormány külpolitikai irányvonalát a kommunista tömbbel szemben. A tanulmányban választ kapunk arra, hogyan alkalmazta ezeket az elveket és intézményeket az Egyesült Államok a kor egymást követő válságaiban: a német-kérdésben — beleértve a nyugati megszállási zónák két lépcsőben való egyesítését és a Szövetségi Köztársaság létrehozását, a német semlegesség és egyesítés kérdését, a berlini légihíd megszervezését és jelentőségét —, a nyugati integráció kialakításában, melyben elsődleges szerepet kapott a NATO létrehozása, a kelet- és közép-európai szovjet térhódításra adott válaszaiban, valamint a Távol-Keleten végbemenő olyan történelmi jelentőségű változásokban, mint a kommunista Kína megszületése, vagy az Észak-Korea által kiprovokált háború. Láng Imre mindehhez széleskörű forrásbázisra támaszkodik: a vonatkozó dokumentumokra, a publikált és elérhető memoárirodalomra, valamint a rendkívül gazdag — amerikai — szakirodalomra. Külön kiemelendő a nagyvonalú és alapos gazdaságtörténeti elemzés, mely talán a tanulmány legjobban sikerült és legmaradandóbb része. A szerző itt részletesen bemutatja a II. világháború alatt és után kialakított nemzetközi gazdasági intézményeket, a Bretton Woods-i konferencia eredményeképpen létrejött Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szerepét és a hozzájuk fűződő amerikai érdekeket, az európai gazdasági stabilitás megteremtését célzó lépéseket, melyeknek a középpontjában a George C. Marshall külügyminiszter nevével fémjelzett program állt. Meggyőző képet kapunk arról, hogy a gazdasági lépések milyen módon kapcsolódtak az amerikai politikai és stratégiai célkitűzésekhez, s hogyan szolgálták a globális amerikai célokat. Néhány kritikai megjegyzést azonban mindenképpen tenni kell. Először is, a rendkívüli fontosságú 1947-es Nemzetbiztonsági Törvényt a szerző mindössze egy lábjegyzetben tárgyalja (148. old.), holott ez a törvény teremtette meg azt a modern bürokráciát, amely alkalmassá tette az Egyesült Államokat a hidegháborús globális szerep ellátására az integrált fegyveres erők és az integrált hírszerzés révén. Némileg a háttérbe szorul a katonai kérdések tárgyalása. A Szovjetunió, köztudottan, fölényben volt Európában a hagyományos fegyverzetek tekintetében, s — többek között — ezért próbálta a Truman-kormány megtartani az atommonopóliumot: az Egyesült Államok elsősorban a stratégiai légierővel ellensúlyozta a szovjet szárazföldi erőfölényt Európában. Ennek a stratégiának az egyik legnyilvánvalóbb példáját az 1948-49-es berlini válság adta, amikor az amerikaiak atombombák szállítására is alkalmas B-29-es bombázókat telepítettek Nagy-Britanniába. Súlyosabb kérdés az egész hidegháború megítélése. Láng Imre mintha az amerikai újbaloldali, vagy „revizionista" történészek álláspontját venné át, akik az Egyesült Államokra hárították egyértelműen a hidegháború kirobbanását. A szerző „Az amerikai külpolitika és külgazdaság-politika változásai, 1945-1946" című fejezetben részletesen elemzi a háború utáni, a Szovjetunióval szembeni „ellenséges" lépéseket, például a kölcsönbérleti szerződés felmondását, a kölcsön és hiteltárgyalások kudarcát, az atomfegyverek nemzetközi korlátozására szolgáló Baruch-tervet, s — általánosságban — az amerikai univerzalizmus különböző megnyilvánulásait. A fenti lépések kétségtelenül hozzájárultak a kétoldalú amerikai-szovjet kapcsolatok romlásához, de azt is meg kell — kellett volna — említeni, hogy a roosevelti békülékenyebb, kompromisszumokra törekvő politikát részben azért váltotta fel a keményebb trumani megközelítés, mert az amerikaiak 1945 késő tavaszán-nyarán leszámoltak a Szovjetunióhoz, és a személy szerint Sztálinhoz fűződő illúzióikkal, többek között a Közép-Európában történtek miatt. Láng Imre kissé szemérmesen beszél a szovjet birodalom terjeszkedő politikájáról: például egyszerűen „politikai fordulatnak" minősíti az 1948 februári csehszlovákiai kommunista puccsot (109. old.), vagy minden kommentár nélkül közli azt az 1946 augusztusában előterjesztett átlátszó szovjet javaslatot, mely a Dardanellákat és a Boszporuszt török-szovjet „védelem" alá helyezné (86. old.) A legújabb szakirodalom már egyértelműen kihangsúlyozza mindkét fél felelősségét, illetve azt, hogy mind az amerikaiak, mind a szovjetek kölcsönösen félreértették egymás szándékait, s William Shakespeare darabjának a címét parafrálva akár „tévedések tragédiájáról" is beszélhetnénk a korai hidegháború egyes válságait illetően. Maga Harry S. Truman elnök és a Demokrata Párt is szerette volna mindenképpen kihangsúlyozni a folyamatosságot Franklin D. Roosevelt New Deal-je és Truman Fair Deal-je között. A két belpolitikai programcsomag, a Great Society-ve 1 kiegészülve, alapvetően megváltoztatta az amerikai belpolitikai viszonyokat: a szövetségi kormányzat és a tagállamok, az állam és az egyén, valamint az állam és a gazdaság egymáshoz való kapcsolatát. Kicsit leegyszerűsítve: megteremtették a Jóléti államot", annak minden előnyével és hátrányával egyetemben. Láng Imre ennek a folyamatnak a gazdasági oldalát kellő részletességgel és alapossággal tárgyalja. Bemutatja a két vezető párt, a Demokrata és a Republikánus Párt gazdasági filozófiája közötti eltéréseket, a II. világháború utáni gazdasági rekonverzió okozta nehézségeket, a Kongresszusban az 1940-es évek végén több-