Századok – 1996
Történeti irodalom - A nemzetközi munkásmozgalom történetéből (Ism.: Horváth Jenő) III/709
TÖRTÉNETI IRODALOM 709 elemzi, így a 30-as évek népfrontos korszakában külön alfejezetet szentel annak, hogy a „széles nyitás" korában a szervezetek együttműködése mellett ekkor is hogyan jelentkeztek a súrlódások, a törésvonalak. Külön két alfejezetet kapott a sajtó világa. Külön-külön tárgyalja, hogy milyen szeíepet játszottak a svájci kommunisták a Komintern sajtótermékeinél, s azután, hogy magában Svájcban a saját és más orgánumoknál. Valamennyi témát és alfejezetet lehetetlen még csak felsorolni is. Studer valóban teljességre törekedett, így újabb alfejezetekben tárgyalja a legális és illegális tevékenységet, a Svédjei Kommunista Párt érték- és világelképzeléseit, avagy a párt hazai és külföldi segítőit, „útitársait". Mindehhez Studer külön dokumentum-függeléket csatolt. S alig túlbecsülhető érték: mintegy 150 oldalas annotált életrajzi kislexikont is adott a Svájci Kommunista Párt tagjairól (persze nem csak a vezetőkről). A bibliográfiai melléklet egyedül 40 oldalt tesz ki a munkából. Mindezek után aligha szükséges tovább bizonyítanom, miért ajánlhatom ezt a munkát minden érdeklődőnek. Persze bizonyos keserűséggel: nálunk aligha jelennek meg hasonló feldolgozások — bármely magyar kiadónál. Jemnitz János A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL. Évkönyv 1995. XXI. évf. (Magyar Lajos Alapítvány, Politikatörténeti Alapítvány) Budapest 1995. 377 o. Talán nem illik közhelyízű megállapítással kezdeni egy recenziót, mégis leírom: bizonyára örül a nemzetközi munkásmozgalom története iránt érdeklődő nem nagy számú olvasóközönség, a maroknyi kutató, s a rencenzens is, hogy megint megjelent az Évkönyv új kötete. S hogy másik közhellyel folytassam: nem semmi ez a mai világban, amikor régi, sokkal szélesebb olvasókörre számító folyóiratok is elvéreznek, az újak közül pedig sok nem él meg többet egy-két számnál, amikor az évkönyvek mezőnyében a 21 éves kor szinte példátlan. Ennyi év alatt természetesen kialakult és megszilárdult az Évkönyv szerkezete. Az 1995-ös kötet első blokkjának összeállításához Engels születésének százhetvenötödik és halálának századik évfordulója adta az alkalmat. A kötet szerkesztői (Harsányi Iván, Jemnitz János, Székely Gábor, akik nélkül az Évkönyv bizonyára már rég nem lenne) nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy kiegészítsék az Engelsről Magyarországon kialakult képet. Szükség is van erre, hiszen az államszocializmus mind a könyvkiadásban, mind az oktatásban — a propagandáról nem is beszélve — hosszú évtizedeken át ápolta ugyan a „marxizmus-leninizmus klasszikusainak" kultuszát, mégis Engels pályájának sok mozzanata, munkásságának jelentősége homályban maradt, s ami a legjellemzőbb, háttérbe szorult Marxé mellett. Mutatja ezt az is például, hogy az öt leghíresebb Engels-életrajzból csupán egy jelent meg magyarul. Az 1995-ös kettős évfordulóra pedig — s ez mai körülményeink között egyátalán nem meglepő — nem jelent meg könyv Magyarországon sem Engels életéről, sem a munkásságáról. Az Évköny Engels-emlékblokkja — bármennyire színes és értékes is — természetesen nem sokat változtathat az eddigi Engels-kép töredékességén. Hozzá kell tennem, hogy a szerkesztők magyarázkodása ellenére sem egészen értem, hogy miért nem lehetett terjedelmesebb ez a blokk, ha volt még néhány fontos közleményük Engelsről (mint írják), miért halasztották azok közreadását az 1996-os Évkönyvre, hiszen ha most közölték volna, nemcsak ennek a blokknak az értéke növekedett volna, hanem a későbbi olvasó és kutató egy helyen találhatta volna meg a szóban forgó dokumentumokat és írásokat. Az Évkönyv második blokkját a száz évvel ezelőtti, az 1895-ös évről, az ahhoz kapcsolódó eseményekről szóló tanulmányok alkotják. Vadász Sándor ugyan egy korábbi esemény, az 1893-as német parlamenti választás jelentőségét, s annak szociáldemokrata értékelését elemzi tanulmányában, a választásokból az SPD számára levont tanulságok számba vétele azonban valahogy mégiscsak kapcsolódik az évfordulóhoz. Kimondottan 1895. évi esemény volt a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítása elnevezésű forradalmi szervezet megalakulása Szentpétervárott, amelyről Irina M. Puskarjova írt rövid tanulmányt az Évkönyv számára. Jemnitz János a CGT, a francia szakszervezeti szövetség megszületésének történetét foglalja össze. Szokolay Katalin pedig „Szocializmus
