Századok – 1996

Történeti irodalom - Studer Brigitte: Un parti sous influence (Ism.: Jemnitz János) III/707

TÖRTÉNETI IRODALOM 707 Brigitte Studer UN PARTI SOUS INFLUENCE Le Parti Communiste Suisse, une section du Komintern 1931 à 1939. Lausanne 1994. L'Age d'Homme 818 o. EGY BEFOLYÁS ALATT ÁLLÓ PÁRT A Svájci Kommunista Párt, a Komintern tagozata, 1931-1939. Mielőtt magáról a műről szólnék, néhány szóban ezúttal illő bemutatni a szerzőt. Ugyanis ezt a minden szempontból rendkívüli munkát, amely a lausanne-i egyetem tanárának disszertációja — nem valami idősebb, egykori, vagy sok évtizedes tapasztalatokon edződött szerző írta, hanem egy Bázelben 1955-ben született ifjú hölgy, aki a svájci, illetőleg a párizsi egyetemeken tanult, végzett. Lausanne-ban (illetőleg jelenleg éppen az Egyesült Államokban vendégprofesszorként) tanít, akit szívesen látnak a különféle nemzetközi konferenciákon, szaktekintélyt vívott ki magának. A magyar olvasót már az is meghökkentheti, hogy a lausanne-i egyetemen ilyen témában írja, védi valaki a disszertációját. Hátha még, ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a munka 818 oldalon jelenhetett meg, s akadt kiadó, amely vállalta e feladatot. Mindenként egy más világ. Studer munkája abban a tekintetben is rendkívüli, hogy szinte hihetetlen gazdagságban és mélységben dolgozta fel a Komintern irodalmat, amely lassanként ugyanolyan tengernyi lesz, mint az I. világháború, avagy néhány más szintén frekventált témáé. Studer ugyanúgy feldolgozta ennek során az 1920-as évek egykori írásait és az utolsó 90-es évek termését, jól ismeri az angol, amerikai, francia és német történeti feldolgozásokat — s mindennek alapján, valamint sokféle kutatása (s persze a svájci szereplők ugyancsak gazdag írásai alapján) szélesívű képet fest a Komintern egész történetéről, szervezeti felépítéséről, módszeréről —, s mindenekelőtt arról, hogy milyen úton befolyásolta az egyes kommunista pártokat, milyen szerepet játszottak az olyan különleges szervek, mint a közép-európai szekció, s annak kik voltak a vezetői. Megjegyzendő, Studer nem azt a nálunk (és néhány más országban) meghonosodott hagyományt követte, hogy először egy historiográfiai fejezetet közölt volna és azután tette volna közzé az általános Komintern háttér-fejezetét, hanem ezt együtt tette meg, az egyes problémakörökhöz illesztette jegyzetekben a téma vonatkozó irodalmát, jelezve az ellentétes avagy eltérő álláspontokat, mind történeti síkban, mindpedig a mély felfogásbeli különbségeket. Érdekesek Studer kiemelései is, és rövid, egymondatos észrevételei, valamint azok a megjegyzései, amelyekben a témák lezáratlanságára, avagy éppen az eltérő és ütköző vélemények megmerevedésére utal. így abban a vonatkozásban is, hogy a Komintern jellegében mikor, milyen, mely változások következtek be, mekkora volt a folytonosság, illetve a diszkrepancia, avagy kifejezett törés Lenin és Sztálin között. A jól megalapozott első fejezetek után tér át Studer tulajdonképpeni témájára, a svájci kommunista párt történetének bemutatására. Ámde ehelyütt is külön alfejezetekben kellett (természetesen mindenkor éreztetve a különböző korok eltérő vonásait) kitérnie a külső, Komintern és egyéb nemzetközi hatásokra. (Itt jegyezhetjük meg, hogy a kötetben jónéhány Svájcban megfordult magyar kommunista neve tűnik fel: mindenekelőtt persze Alpári Gyuláé, de szó esik a Komját házaspárról, s persze Kun Béláról, de Sinkó Ervinről is.) A Komintern-fejezetnek vannak olyan „hagyományos" és elkerülhetetlen alfejezetei, mint a Komintern és a szovjet külpolitika kölcsönös viszonya. Am amellett, hogy ebben az alfejezetben is figyelemreméltó új gondolatok és adatok találhatók, semmiként nem tekinthető agyonkoptatott témának az, aminek Studer ilyen alcímet adott:, Az ortodoxiától a megtorlásokig" — ami önmagáért beszél. A kötet második, szintén még alapozó fejezete közelebbről vizsgálja a Komintern életében bekövetkező változásokat 1929-1931 között. Itt olyan alfejezetekre bukkanhatunk, amelyek egyfelől a belső ellenállást (és az ellenállók különféle csoportjait, személyiségeit) mutatják be, majd az ellenállás letörését, annak módját, — és mindezekről kesernyés összegező, a következtetéseket is levonó zárófejezetet olvashatunk. A kötet harmadik nagy fejezete tekinti át az 1931-1939-es évek hosszú, s ebben az esetben is sokszorosan ellentmondásos történetét, immár fokozottan nemcsak a Komintern, hanem a svájci kommunista párt történetében. A lázadásokat a moszkvai irány-vonal ellen, a moszkvai letörések