Századok – 1996

Történeti irodalom - Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (Ism.: Zichy Mihály) III/705

706 TÖRTÉNETI IRODALOM 706 kulturális örökség a gyógyító erejű királyi érintésbe hit, mely elsősorban francia- és angolhonban élt. A szerző főként a francia királyok példáját veszi elő, részletesen leírva, hogyan folytak le ezek a szertartások. (A huszadik századi angol szépirodalom sem felejtette el ezt az örökséget: Id. Tolkien világhírű művét, „A gyűrűk urá"-t.) AII. kötet végén található rövidebb írások elsősorban a magyar egészségügy történetével foglalkoznak: pestisjárványokhoz kapcsolódó kutatások; a legrégibb magyar orvosi munka; a törvényszéki orvostan kezdetei Magyarországon; a pest-budai kórházak múltjából; adatok a Magyar Gyógyszerkönyv történetéhez - hogy csak néhányat említsünk. A III. kötettel kezdődik a tulajdonképpeni adattár, azaz az egyes adatokat rövid terjedelemben (néhány sortól fél-egy oldalig) időrendben feldolgozó rész. Bevezetőjében részletes tájékoztatást találunk a forrásokról (azok kritikájával együtt), valamint ehhez csatolva a többször idézett — nyomtatott és kéziratos — források betűrendes mutatóját. A csak egyszer idézetteket lábjegyzetben hozza. Az adattár 1000-től a 17. század végéig terjed 1675 tételben, mindenfajta tematikai csoportosítást mellőzve. A skála hihetetlenül széles: gyakorlatilag mindenre kiterjed a szerző figyelme, ami valamilyen módon kapcsolatba hozható az orvostörténettel. Az olvasó — akár a kötetben lapozgat, akár a végén található igen részletes név- és tárgymutatót böngészi — az első pillanattól kezdve a bőség zavarával küzd. Kiemelni így igen nehéz. Mindamellett említést érdemel, hogy a szerző — a fent jelzett időhatárok között — a középkori templomos és johannita kórházakon kezdve — végigkíséri a hazai kórházak, ispotályok történetét. Az ide vonatkozó adatok több évszázadot ölelnek fel. Mindezeken túl a kötet a kultúrtörténet iránt érdeklődők számára a különféle adatok valóságos tárháza: gyógyítási és étkezési szokások, babonák stb. Részletesen taglalja az egyes betegségek múltbeli előfordulását, így a hírhedt „morbus hungaricus"-t is. A sorozat befejező része a IV-V kötet (egybekötve). A IV kötet a III. kötet adattárának 18. századi folytatása (1799-ig, 741 tételben), illetve pótlások (742-821. tétel) az előzőekhez (a honfoglalástól kezdve; zömmel 15-17. századi adatok). Részletes forrás-, név- és tárgymutatót itt is találunk. Az V kötet a fentiekkel ellentétben valódi nóvum. Kiadása nem jöhetett létre Magyary-Kossá Gyula életében. A második világháború után jegyzeteit családja Svájcba menekítette, így vált lehetővé kiadásuk évtizedek múltán. Tartalmát és felépítését tekintve hasonló az előzőkhöz. (Tárgymutatóval szintúgy ellátva.) Első része az „Értekezések" címet viseli. Témájuk — az eddigiekhez hasonlóan — különböző. így pl.: mérges növények és ezek termesztése; pestis- és kolerajárványok Magyarországon. A történészt is érdekelheti a „Stáhly Ignác szerepe a pesti kolerazavargásban (1831)" c. írás. Hasonlóan érdekfeszítő Wesselényi Miklós 1821-22-es útinaplója, amelyben pontosan leírja a nála alkalmazott orvosi eljárásokat. Mindenképpen kiemelésre érdemes ebből a kötetből Magyary-Kossá Gyula akadémiai székfoglalója: „Adatok a magyar géniusz biológiájához". A mintegy 20 oldalas, jegyzetekkel bőven ellátott szöveg nagy elmeéllel mutatja be néhány (a címmel ellentétben nem csak magyar) példán azt a típust, amelyet „géniusz"-nak nevezünk; jellemezve főbb ismérveit és társadalmi hatásait. A székfoglaló — témájából következően — több tudományágat is érint egyszerre: antropológiát, filozófiát, szociológiát, szellemtörténetet. A magyar géniuszok közül elsősorban a költők, írók érdeklik a szerzőt: Arany, Petőfi, Jókai — hogy csak a legismertebbeket említsük. Külön fejezetben található az adattár kiegészítése: pótlások a korábbiakhoz, illetve folytatása 1943-ig. Ezen belül különös figyelmet érdemel, amit a szerző Széchenyi István Döblingbe vezető útjáról és Batthyány Lajos haláláról elmond. Ebben a kötetben kapott helyet továbbá Magyary-Kossa Gyula képgyűjteményének katalógusa (SOTE). A kötetek szemléltető ábrái is innen valók, kivéve néhány színes fotót, köztük a szerző mellszobrát ábrázoló képet. Az illusztrációkról általában véve elmondhatjuk, hogy — viszonylag csekély számuk ellenére — könnyebbé teszik a megértést, sőt több ízben fontos tudománytörténeti információkkal egészítik ki a leírtakat. Az utolsó kötetet — egyben az egész sorozatot — a szerző életrajza zárja, fia, ifj. Dr. Magyary-Kossa Gyuk (1916-1992) tollából. A mű e nehéz időkben történő kiadását mindenekelőtt a Svájcban élő ifj. Dr. Magyary-Kossa Gyuláné fáradságot és földrajzi távolságot nem ismerő lelkesedése és ügyszeretete tette lehetővé. Ugyanitt kell megemlékeznünk a Magyar Orvostörténelmi Társaság és annak elnöke, Dr. Karasszon Dénes, a SOTE Központi Könyvtára, a Batthyány Alapítvány és a Pharmavit Rt. támogatásáról, amelyek a sikerhez szintúgy nélkülözhetetlenek voltak. Zichy Mihály