Századok – 1996

Történeti irodalom - Studia z dziejów zydów w Polsce (Ism.: Tagányi Zoltán) III/696

TÖRTÉNETI IRODALOM 718 STUDIA Z DZIEJÓW ZYDÓW W POLSCE Tom. I—II. Materialy edukacyjne dia szkól srednich i wyzszych Zydowski Instytut Historyczny. Warszawa, 1995. 209 és 162 o. TANULMÁNYOK A LENGYELORSZÁGI ZSIDÓK TÖRTÉNETÉBŐL. I—II. kötet. Oktatási anyagok közép- és felsőfokú iskolák számára A lengyelországi zsidók története kutatásának iskolái vannak és ezt olyan nevek fémjelzik, mint Artúr Eisenbach vagy pedig Maurycy Horn. A klasszikusokon túl már az utódnemzedék is megkezdte a maga zsidótörténeti kutatásait, így például Eisenbach tanítványa: Alina Cala. Az itt bemutatandó két kötet elsősorban oktatási célokra készült, azonban a szakemberek figyelmére is méltóak, mivel új kutatási eredményeket is közreadnak. Az első kötet tanulmányai elsősorban a lengyelországi zsidóság történetének egyes szakaszait mutatják be, a tanulmánykötet második felében a zsidó vallásról és kultúráról is olvashatunk. Pawel Fijalkovski a lengyelországi zsidók korai történetét írja le. így a római Pannon tartomány létezésének időszakában, az i. u. 3-4-5. században lengyel területeken is léteztek zsidó diaszpórák. A későbbi keleti kapcsolatok következtében a 8-9. században a Fekete-tenger és a Kaspi-tó vidékéről megjelentek a kazár zsidók a déli, kis-lengyelországi területeken. A kazárok nomád törökök voltak és vallásilag voltak zsidók. Maguk a zsidók legkorábban a lengyel földeken a 9-11. században Szilézia területén jelentek meg és innét kisugározva alakultak ki másutt is központjaik. A Szilézia felől bevándorolt zsidók az ófelnémet nyelvet beszélték; elsősorban kereskedelemmel, vagy pénzverdék, vámok és hídvámok bérletével foglalkoztak, de kisebb méretekben kézműiparokat is űztek, hentesek, pékek, szabók és cipészek voltak. E kor zsidói a városokban szeparáltan éltek, a polgárok intézményeit nem látogathatták, de voltak ssgát közösségeik, „kahal"-ok, melyekben voltak imaházaik, fürdőik és kóser mészárszékeik. Elsősorban a 15. század folyamán jelentek meg a nyugateurópai területekről menekülő zsidók, akik a jiddis nyelvet beszélték; ezek alkották a lengyel zsidók legősibb magvát. Maurycy Horn tanulmányában a 17-18. századig követi nyomon a lengyelországi zsidóság gazdasági tevékenységét. Kereskedelemmel, bérléssel, uzsorahitelezéssel, valamint kézműiparokkal foglalkozhattak. A zsidók bérelték a pénzverdéket, sóbányákat és a vámudvarokat. A 15. századtól kezdve a zsidó kézművesek nem csak saját hittársaik, hanem keresztények számára is előállítottak kézműipari termékeket, elsősorban Krakkóban és Lembergben. A lengyel-litván unió idejére a korábbi 30 ezerről 500 ezerre növekedett a zsidók száma, így a korábbi 0,6 százalékról 5 százalékra növekedett arányszámuk. A zsidók nem csak külkereskedelemmel foglalkoztak, hanem a levantei luxusjavak kereskedelmére is specializálták magukat és ez ellentéteket szült a zsidó, illetve a lengyel nemesi és polgári kereskedők között. A zsidók gazdasági tevékenységének kiterjedése a Bohdan Chmielnicki féle felkelés idejére megakadt, azonban az 1717-es háborús cselekmények után gazdasági tevékenységük ismételten megélénkült; a korszak végére zsidó bankok is alakulhattak. A korai zsidó jogi szervezetekre vonatkozik Anatol Leszczynski tanulmánya, aki a zsidók közösségi, faluközösségi „kahal" szervezetét mutatja be az 1623-1764-es évek között. A zsidók „kahal"-ok formájában önkormányzatokat hozhattak létre, ezek pedig a maguk szejmjeit választhatták meg. Az egyik ilyen territoriálic önkormányzati egység Poznan, Kraków, Lublin és Lwów körzete volt, a második pedig a kielcei vajdaság területére korlátozódott. A zsidó szejmeken elsősorban a talmudisták képviseltethették magukat a gazdagokon kívül, és a szegénység („pospólstwo") csak elszórtan és szórványosan. A helyi szinteken elsősorban a rabbik gyakorolták a bíráskodás jogát. Zofia Borzyminska tanulmánya a 19. századi lengyel zsidóság történetét vizsgálja. A zsidók számának növekedésén túl azt kell e korszakkal kapcsolatosan említeni, hogy a zsidók ekkor összpontosultak Lengyelország keleti területein, a litván-fehérorosz végeken és a keleti lengyel területeken, az augustowski, plocki, és lublini kormányzóság területén. A cári orosz megszállási