Századok – 1996

Dokumentumok - Sipos Péter: Heszlényi József feljegyzései a magyar katonai felsővezetésről az 1930-as évek második felében III/677

688 SIPOS PÉTER Lengyelországgal!), de Olaszország és Németország, melyeknek e szándékunkat a kormány előzetesen tudtul adta, az utolsó pillanatban közbelépett — amikor csapatainknak a támadási parancsot már kiadták volt. Ezt személyesen hallottam később a Vkf-tól (Werth gytbk-tól; lásd alább). Eme események közepette a Hfp. helyzete igen különleges volt. Alkalmazás szempontjából valamennyi csapat a Vkf-nek volt alárendelve. Azokkal a seregtestekkel, amelyek a békehelyőrségeiket elhagyták, teljes mértékben a Vkf. rendelkezett. Kiképzést illetően a Hfp. volt továbbra is a felelős. Ez a kettős alárendelés bizonyos zavart okozott. Célszerűbb és helyesebb lett volna, ha a Hfp. lett volna megbízva a felszabadító csapatok legfőbb parancsnokságával. О pedig az erre való parancsokat a Legfelsőbb Hadúrtól kapta volna (a Vkf. útján). 1938. szeptember 28-án visszalépett Keresztes-Fischer altábornagy, a Vkf. Ekkor állott az európai krízis a tetőpontján (lásd 687. old.). Az európai háború kitörése kevésen múlott. A Vkf. visszalépésének többféle okát hallottam. Részben a HM-mel szemben folyton fokozódó és élesedő ellentétet, részben gyenge egészségi állapotát. Szombathelyi tábornok (akkoriban a Vkf. helyettese), beszélgetés közben említette nekem, hogy Keresztes-Fischer neki már többször azt mondotta, hogy nem bírja ki ezt a helyzetet és körülbelül a fenti okokat említette. Én a magam részéről azt hiszem, hogy Keresztes-Fischer — lelki adottságai és gyengébb szervezete miatt — nem bírta az akkor reá háruló felelősséget. Talán a feladat — aránylag gyengén felszerelt hadsereggel esetleg több arcvonalon verekedni — túlhaladta képességeit is. Keresztes-Fischer altábornagy néhány hónapig nem teljesített szolgálatot, azután pedig — általános meglepetésre — ismét átvette a kormányzó úr katonai irodájának vezetését és rövidesen (1939 elején) „fóhadsegéddé" neveztetett ki, amely állást akkor rendszeresítették. A honvéd vezérkar főnöke Werth Henrik altábornagy lett (lásd 684. és 689. oldal); vele rövid időn belül immár a 3-ik honvédségi vezető kerül nyugállományból vezető helyre (Shvoy, Röder, Werth). Egyúttal gyalogsági tábornokká nevezték ki, mégpedig — azzal a megokolással, hogy Sónyi gytbk-nál nyugdíjaztatása előtt rangban idősebb volt — Sónyi hfp-nál eggyel korábbi rangszámmal. Ezzel megváltozott az eddig mindenkor követett szokás, hogy a Hfp., aki a honvédség legmagasabb parancsnoka, a rangban legidősebb tényleges tiszt legyen. Werth gytbk kinevezését a honvédség körében általában Keresztes-Fischer altbgy-nak tulajdonították. Werth Henrik gytbk. egyike a honvédség legképzettebb tábornokainak. Katonai filozófus. Amellett erős egyéniség, erélyes, felelősséget szeret és mer vállalni. Vkf-nek kiválóan rátermett. Kissé merev, felfogásában doktrinär, elgondolásaiból nem enged. A legnagyobb krízis idején vette át a Vkf-séget és minden zökkenő nélkül oldotta meg feladatait. Nagy németbarát; ellenfelei pángermánnak is mondották és az volt a híre, hogy csupa német származású vezérkari tiszttel veszi körül magát. A neki kedves tiszteket erősen támogatja. Belpolitikával nem foglalkozik. A Kormányzó úr bizalmát teljes mértékben bírja. (Lásd 684. oldalt is.)* Minthogy helyzete igen szilárd, kissé fölényes vezetőtársaival szemben. Nem keresi a megegyezést a Hfp-vel sem, aki pedig igen barátságosan és nyíltan fogadta — a rangelőnyzés ellenére. A HM-nek, mondhatni, szinte ellensége. Már tábornok