Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

62 SÁNDOR PÁL voltak a legrosszabb arányok. Hogy milyen eredmények születtek a birtokrendező eljárások további menetében s főleg a — jobbágyfelszabadítást lezáró — rendezőeljárás végén, ez még napjainkban is történetkutatásunk további feladatát képezi. JEGYZETEK 1 Királyi Pál: Robot és dézma. Pest, 1845. 210-211. 2 Idézi: Spira György: A „szunnyadó láva" című — szemléletében elavult — sok használható adatot tartalmazó tanulmányában. Valóság, 1948. 3. sz. 191. 3 Zsoldos Ignác: Örökváltság. Pest, 1847. 61. 4 Brünek József: Robot és dézma. Pest, 1846. 65-70. Jellemző leírás olvasható tőle a jobbágyrobot kényszerű voltáról, mennyiségi és minőségi elégtelenségéről a 45-53. oldalakon is. 6 Királyi Pál: i.m. 258-259. 6 Erdélyi János: Nemzeti iparunk. Bővítve és jegyzetekkel kísérve kiadja Fényes Elek. Pest, 1843. 94-96., 107. Ugyanerről hasonló beszámolót olvashatunk Farkasfalui Farkas Ferenc: Sáfárkodó magyar gazda c. könyvében. Pest, 1841. 27. 7 K. Grünberg: Die Bauernbefreiung und die Auflösung des gutsherrlich-bäuerlichen Verhältnisses in Böhmen, Mähren und Schlesien. I-II. k. Leipzig, 1893-1894. Lásd a II. к. 302-322, továbbá 477. oldalakat. Az összehasonlító vizsgálatokat a magyar szakirodalomban Niederhauser Emil kezdeményezte: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában c. monográfiájában. Budapest, 1962. 8 Galíciára is: Niederhauser Emil: i.m. 101-105. 9 A sok egykorú munkák mellett, lásd a későbbi feldolgozások közül: Sándor Pál: Deák és a jobbágykérdés az 1832-36. évi országgyűlésen, valamint Takács Péter: Deák és Kölcsey liberalizmusa. Mindkettő a Zalai Gyűjtemény 5. számában. Zalaegerszeg, 1976. 125-174. valamint 177-214. 10

Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés. Budapest, 1955. Egykorú leírását lásd: Balásházy János: Az 1831-i esztendői felsőmagyarországi zendüléseknek történeti leírása 1832-ben megjelent munkájában. A járvány azonban elteijedt Csanádban is. A halálesetek száma elég magasra emelkedett: 8 hónap alatt 536 517 betegből 237 614-en haltak meg. Átlag naponta 2235 betegből ezren. Lásd erről: Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Makó 1928. A járványról — többek között — Pulszky is megemlékezik. Emlékirataiban így ír: „a halotti harangok kongása meg nem állt, délután egyik temetés érte a másikat... sok földbirtokos nem bízott többé jobbágyaiban és bejött a városba lakni." Eletem és korom. Budapest, 1884. l.k. 36. A Pesten kitört zavargásokról, az egyetemisták és a munkások szerepéről, a zendülésben részt vett személyek névsorával és foglalkozásának megjelölésével ismertetést ad Horváth Gyula: A pesti koleralázadás 1831-ben címmel. Lásd: Tanulmányok Budapest múltjából c. sorozatban. Budapest, 1944. A titkosrendőri jelentések adataira lásd: Magyar Országos Levéltár (MOL) Takáts Sándor hagyaték. N. 119. 42. cs. Nr. 5453-tól Nr. 5453/k-ig. Ekkor jegyzi be Széchenyi naplójába a szövegben idézett szavakat. Viszota Gyula (kiadó): Gróf Széchenyi István naplói 1830-1836. Budapest, 1934. IV. k. XXXIX. 11

Még azt is írta Wesselényihez, hogy „az úrbéri kérdést elannyira homloktérbe löké, hogy ha ennek végmegoldásával késünk, vagy ki nem elégítő fellépésekhez nyúlunk, a nép itt is azzá lészen a kormány kezében a nemesség ellenében, mivé Galíciában lett ... Partialis váltság nem segít. Ma hozassék kényszerítő váltsági törvény ... sőt alkottassák váltsági bank is, honnan a jobbágy hosszú törlesztésre pénzt kaphasson váltsága végett... különben a nemesség kardra kerül s tor egyszersmind a magyar alkotmány s magyar nemzetiség halálnapja lesz. Az úrbéri viszonyokat tehát meg kell szüntetni... A jobbágyi viszonyokat még sehol sem szüntették meg másképp, mint vagy revolucionális csapással, vagv pedig úgy, hogy a váltság egy részét a status viselte. — Nálunk is ez utóbbi kell." Ferenczi Zoltán: Kossuth és Wesselényi és az úrbér ügye. Századok, 36. évf. 1902. 53-55. 12

Jellemzően mutatják ezt az Ellenzéki Nyilatkozat Deák által végső fogalmazást nyert szövegének pontjai, melyek közül kiemelkedik az úrbéri viszonyok megszüntetésének reformpontja. Lásd — többek között — Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen c. forrásgyűjteményét (KLÖM) 11. k. Budapest, 1951., főleg 116-157.