Századok – 1996

Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29

JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 61 a számbavett 42 közül, amelyben a községek mindegyikében gyakorlatilag véglegesen befejeződtek volna a jobbágyfelszabadítás végrehajtására hivatott birtokrendezések. Ez különösen az osztrák örökös tartományokban gyakorlatilag már a befejezéshez közelítő valóságos állapotokhoz képest mutat negatív képet. Ugyanakkor az is jól látható, hogy az eljárás — néhány megye kivételével — elég szabályos képet mutat; azokban a helységekben haladt jelentősen előre, ahol a fejlettebb nagybirtok gazdálkodása dominált. Ahol viszont a kisebb nemesi birtokok, a kompossessorátusok, az osztályos atyafiságok, a középnemesi birtokok lényeges szerepet játszottak, ott a rendezőeljárás még kevéssé haladt előre. Fejér, ahol a helységek 85,1%-ában az eljárás már befejeződött, a dunántúli, fejlettebb nagybirtok egyik tipikus megyéje volt. A világi nagybirtokos családok tulajdonát képező helységek számszerű túlsúlyban voltak, szétszóródva a megye területén. Itt voltak az Eszterházy, a Batthyány, a Nádasdy, a Cziráky, a Lamberg, a Brunszwick grófok, a Bajzáth, a Sina bárók sok ezer holdas birtokai. Közülük a gazdaságilag fejlettebbek, mint a lángi, adonyi, szentmiklósi, kálózi, ercsi, martonvásári, a talán legfejlettebb alcsuthi, az egykor József nádor és később örököseinek birtokát kivéve, azon a sík vidéken helyezkedtek el, amely a megyén belül kedvezőbb földrajzi-gazdasági és piaci adottságaval tűntek ki. A hajdani nádor uradalmában pedig köztudottan racionális gazdálkodás folyt.8

1 Veszprém, amelyben a helysége 81%-ában az eljárás már befejeződött, a dunántúli nagybirtok másik jellegzetes hazája volt. A legnagyobb birtokosok a megyében az Eszterházy grófi család pápai, ugodi, devecseri, cseszneki uradalmaival, Batthyány Fülöp az enyedivel, a Zichy grófok a palotai, a nagyvázsonyi és a nagyszőlősi, gróf Nádasdy Tamás a nánai uradalom, stb. szintén a tőkés agrárfejlődés viszonylagos előrehaladásának útján járva, a rendezőeljárás is előrehaladt.8

2

Ellenben a szintén dunántúli Zalában, már más volt a helyzet. Ott a községeknek csak 65,4%-ában fejeződtek be a perek. De itt a fejlettebb nagybirtokgazdálkodásnak is kisebb szerepe volt, lévén a megyében jelentős számú agilis, valójában a paraszti létformához közelítő nemes család, a megyei nemesség 4/5-ét is felülmúló kisnemesség, illetve a jobbágytelekkel sem rendelkező egytelkes parasztnemesek, akik domináló szerepet játszottak8

3 A nyugat-dunántúli Vas megyében a helységeknek csupán 28,7%-ában fejeződtek be a birtokrendezési eljárások. Az Őrség, a Hegyhát kavicsos-dombos térségein a kisebb nemesi eredetű osztályos atyaíiságok és a nemesi birtokközösségek voltak többségben. A keleti halmoktól tarkított erdős fennsíkokon pedig a közép-és kisebb nemesi eredetű úri birtokosok nagy száma figyelhető meg, és csak a megye nyugati felén sorakoznak a fejlettebb gazdálkodást űző nagybirtokosok.84 A Moson megyei helységek viszont előkelő helyet foglaltak el a számarányok sorában. Ez itt sem volt véletlen. Hiszen Moson a fejlettebb nagybirtokgazdaságok szinte kizárólagos megyéje volt, ahol az úri középbirtok hiányzott. Itt volt a magyaróvári főhercegi (hitbizományi) uradalom 24 helységre terpeszkedve, szinte rátelepedve a viszonylag kis megyére. Mellette herceg Esterházy Pálnak, gróf Zichy Manónak, Sina bárónak voltak még fejlettebb gazdálkodást űző uradalmai.8

5 A számarányok sorából az is jól kiolvasható, hogy az elmaradott peremmegyékben, mint Zólyom, Túróc, Árva, Bereg, Ugocsa, Sáros, Liptó és Máramaros