Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
60 SÁNDOR PÁL hatóságok.7 8 Mindenesetre tény: a parasztok ellenállása és zendülések formájában megnyilatkozó, de a szervezettséget most is nélkülöző mozgalmai jellemzően mutatták úr és paraszt fokozódó ellentéteit a jobbágyfelszabadítás újraszabályozásának tényleges lebonyolítását jelentő, birtokrendezési eljárás során. 1864 végén már lényegesen előrehaladt a folyamat. Ezt mutatja az az adatsor, amely az ország, most már csak 42 vármegyéjére vonatkozóan, hozzávetőleges pontosságú képet ad az egész eljárás menetéről. Eszerint 3899 helységben, a helységek 48,4%-ában, fejezték be véglegesen az úrbéri birtokrendezéseket. Az örökös tartományokban ez a folyamat gyakorlatilag már a hatvanas években — Tirol kivételével — lényegében mindenhol befejeződött.7 9 Ott tehát előrehaladottabb viszonyokkal találkozunk. Nálunk viszont az említett 48,4%-os arány azt jelentette, hogy csak ezekben a helységekben vált ténylegesen is nyilvánvalóvá, hogy minő eredménnyel zárult a jobbágyfelszabadítás újraszabályozásának, a paraszti elégedetlenség különféle megnyilvánulásaitól kísért bonyolult folyamata. Csak ezekben a helységekben történt meg végleges érvénnyel az egykori úrbériség mennyiség és minőség szerinti meghatározása és paraszti tulajdonba adása, a megfelelő legelő-és erdőjárandósággal együtt. 3884 helységben, a helységek 48,2%-ában a rendezőeljárás még folyamatban volt. Az adatokból az nem derül ki, hogy a permenet melyik stádiumban volt. Ezekben a helységekben tehát minden bizonnyal már megállapították az úrbérinek tekintett földek nagyságát és minőségét. Az is lehet, hogy az 1 egész telek utáni legelő- és erdőjárandóságot is, de a perfolyamat még lezáratlan maradt. Ezért a felszabadult úrbériség végleges terjedelmét és a földek minőségét, helyét végítélet formájában még nem véglegesítették. Ezért a végső aktus, a kihasítás, ami az első kategóriába tartozó helységek esetében már megtörtént, ez utóbbiakban még váratott magára. Ez a körülmény viszont azt jelentette, hogy e helységekben a határhasználat régi, feudális formáinak felszámolása a polgári forradalmat követő, több mint másfél évtized elteltével sem történt meg véglegesen, ami nem kis mértékben hátráltatta, különösen a gazdaságilag elmaradott peremmegyékben, a tőkés gazdálkodás új követelményeinek megfelelő termelési és művelési eljárások térhódítását. 269 helységben, a helységek 3,4%-ában, még egyáltalán nem került sor a birtokrendezésre. Ezekben a helységekben tehát a jobbágyfelszabadítás újraszabályozása még el sem kezdődött. Itt még teljes homály fedte a leendő paraszttulajdont, minden tekintetben, miként a volt földesúri tulajdont is, beleértve a közös legelő és erdő mikénti tulajdonbavételét. Hogy milyen arányokat mutattak az egyes megyék a már rendezett helységek szerinti megoszlásban, arról az alábbi számarányokat van módunk közölni. or» A rendezett helységek megyénként a helységek arányában 1864 végén Ha ezeket — a tendenciák jelzésére mindenképpen alkalmas — adatokat, illetve százalékos arányok sorát végigtekintjük, első áttekintésre is feltűnik; tizenhat esztendővel a jobbágyfelszabadító alaptörvény megszületése, illetve tizenegy esztendővel az úrbéri nyílt parancs kiadása után egyetlen olyan megye sem akadt
